Homomagnus

Önarc-képp

Az őszidőt én nem csak búsnak látom,
Ujjongva várom mindig a Karácsonyt.
Megsimogatom én a kóbor kutyát,
Midig fenékig ürítem a kupát.
Nem irigylem én senki gazdagságát,
De nem is hordom másnak az igáját!
Ízlelem a mannát, ha Isten adta,
Rázhatja öklét felőlem a gazda!
Élvezem én mindig a boldogságot,
Ezért meg miért kérnék bocsánatot?
Szándékkal én soha, senkinek nem ártok,
Nem ismer az engem, aki rólam mást mond!