IPSteve kedvenc versei

Takács László

Örökké gyermek

Az utolsó, ártatlan, őszinte, igaz évem
még egykor tán gyermekként éltem.
Azóta megváltozott kicsit ez a világ,
vagy én lettem keserűbb? Nahát.

Tovább...

Pődör György

A vén szamár

Megy a szekér
föl a hegyre,
szamár húzza,
öregecske.

Tovább...

Toth Enikő (Teni)

Boldog gyermeknap

Amit az idő eltemet,
az emlék felszínre ássa,
borús gyermeknap...
s de jó, fiam nem látta.

Tovább...

John Bordas

Utolsó üzenet

Miért vagy ember pusztulás forrása,
Miért van kezedben Thor kalapácsa,
Mily ördögi erők löktek pokolba,
Hogy lelked a gazság kötelét fonja.

Tovább...

Szerencsés Tünde

Főpróba

Ki tudja, milyen úton érkezett,
Jött kéretlenül vírussal telt keze,
Talán, mert mindenki vétkezett,
Lépte nyomán bizonytalanság, félelem.

Tovább...

Kocsis Bözsi

Tévedés

Elillan az élet, mint a
szerelem,
oly gyorsan történik,
hogy észre sem veszem

Tovább...

Szabó Edit

Tavaszi fák

Kora tavasz meghozza
élő fáknak rügyeit,
langyos szellő fodrozza,
fénylő nappal születnek.

Tovább...

Zagyi G. Ilona

Kontroll

Időpont... kivárja kínzó panaszom.
Elnyúló a státusz papíralapon.

Tovább...

Ember Erika

Eljön az idő

Eljön az idő, és te is megöregszel,
mert az ember a halál felé igyekszik.
Majd meglátod, ha egyszer tükörbe nézel,
a szíved már nem egy testre vágyakozik.

Tovább...

Pődör György

Szívemben dédelgetlek, Március

Szívemben dédelgetlek március,
akár a téli föld a lágy magot,
várva, hogy előbújj három színben,
ha megérzed, eljött a te Napod.

Tovább...

Széles Kinga

Maszkban

Eltakarod mosolyunkat,
Arcunk egyik legszebb ékét...

Tovább...

11397

Csík Ferenc

Vigyázz magadra, pajtás

Minden korban
Jött valami járvány.

Tovább...

Zagyi G. Ilona

Csak úgy, ahogy volt...

Mosolyról írni könnyekkel küzdve,
napsütésről viharfelhők alatt.
A hét színről szakadó esőben,
gólyahírről holt terű mezőben,
csobogásról, hol meder elapadt.

Tovább...

Dobosi György

Reggel

Mikor csendesen ébred a reggel,
harmatos cseppel rád köszön,
Napnak sárguló fénye
Gyűrött arcodnak tündököl.

Tovább...

Hecz János Sándor

Mint egy érző lény

Egyszer a világból eltűnnek a fények.
Hol árnyak suhannak, nem koppannak léptek.
Megkopott színeket már senki sem látja.
Elcsitul az ember minden gyarló vágya!

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom