Jackal kedvenc versei
Október jött fütyörészve,
ázott, bronzszín köpenyébe`,
a kalapját megemelve,
hetykén biccent, integetve.
Pilinszky soraira
"Holott a semmi van jelen,"
ha halántékon hasogat az ideg,
csak egy pontra fixálok a szőnyegen...
Három gyertya ég az adventi koszorún,
pusztulásba tart a lángja lobbanása.
Karácsony közeleg, melegek a szívek,
Mostanra barátok lettek az esküdt ellenségek,
Gyermekek anyákkal,
Bűnösök béklyóval,
Meleg a kandalló,
Kézben a forralt borral.
Az örökzöld fenyő története
Volt egy fenyő nagyon régen,
Kinn állott az erdőszélen.
Krisztus Urunk a Földön járt,
A sok gonosz elől bujkált.
Szavanna szélén a vádi mellett
Meleg nap végén, ha inni kellett,
A szomjazó, ha bele nem veszett,
Enyhülést nyert, hol krokodil lesett
A víz alatt,
A víz felett,
Míg bámulták a villogó szemek.
Skarlátbíborban az est,
éj ecsetje álmot fest,
Isten almája a Hold,
már nem tiltott, ami volt
Gyorsan itt vannak a téli napok,
úgy tűnik, hogy megállíthatatlanok.
Még jobban behúzódunk a lakásba,
jövés-menésünket a szomszéd se látja.
Zizeg a fa - és a levél beszél
Koronáját viseli büszkén.
Itt áll a sötét messzeségben,
az éjszaka vigyáz rá és templom figyeli.
Szél járt itt valamikor ma,
az beszélgetett velük.
Télre készülő...
Lásd, már a könny sem gördül,
halott levélként hullok a mélybe,
az élet tarol, a koszorú zöldül,
már nem illek ebbe a képbe
Hegyen túlról,
Messzi múltból
Szállnak fel az énekek,
Történelem
Mesét terem,
És egy szentet emleget.
Sok évvel ezelőtt vígan éltem én,
Lepörgött rólam a szülői vélemény.
Sokszor voltam fáradt a bulik után,
Döntöttem jól, de volt is, hogy bután.
Gyógyulás
Szomorú pillantások
s vádló kérdés,
mint tettem, ujjacska, veled!?
Nyílnak még a virágok a kertekben,
virulásuk tavaszt hoz a lelkekbe,
novemberben, ősz közepén vagy végén
így lehet, mert a természet oly ledér.