JakabFatima1 kedvenc versei
Ritka vagy ezen a világon,
Felkereshetetlen,
A fényes aranynál drágább,
Megközelíthetetlen.
Szép leányka szerelmét várja,
Vágyakozva forró csókjára.
Nem szokványos korban élünk,
Így nemcsak önmagunkkal,
A világgal kell szembenéznünk.
Ha eltűnik az ösvény a talpunk alól,
Jön is rögvest az útmutató.
Hajnal hasad éppen,
eljön ez a nap a legtöbbünk életében.
Elárulok most egy titkot,
csakhogy tudjad, miért
nincsen nekem semmi gondom.
Szerelmese vagyok az életemnek
Köszönetet mondok a két kezemnek
Ha elfárad ő akkor is dolgozik
Lelkem örömében ekképpen osztozik
Léptem egyet előre,
mégsem láttam a jövőbe.
Léptem kettőt előre,
kérdések zuhataga tódult elémbe.
Végtelenbe folyó, véges
csókod lázban égő, epekedő,
liliom időtlen hajnalokon, ó, be ékes,
borzongató homály ölelte, elcsent
káprázat, mézédes, sose múló varázslat.
Bujkálok szerelem és gyűlölet között.
Keresem azt, hogy mi maradt meg belőled.
Körömmel zúzok, morzsolok minden rögöt,
amely emlékkel bír múltamról, s felőled.
Feszítsd erőmet létre érzelem,
mikor fakó borúm Napot takargat,
s amíg a tegnapon derült felem,
ma ing a tiszta, zendülő talapzat.
Még
Lehet
Rosszabb is?
Egyszerű nem
Volt még sohasem.
Sárga sminkben ébred a hegy,
tenger tükre azúrkék,
markomban tépett vonatjegy -
Uram, eléd borulnék.
Értelmet veszít lassan a múlt is,
jövő csodája kit sem érdekel.
A tét: megtudni, kik voltunk s lettünk,
mert innen már nem az ész mérlegel.
Szent Márton tiszteletére
Én is itt születtem és ma is itt élek,
hol emberré nevelt az alpokalji táj.
Ez a hely, ahol már semmitől sem félek,
örülök, ha jó, sírok, ha valami fáj.