JohanAlexander

Gondolatok

V ádol engem, nappal és az éj,
I rigyek hadával körbevettek.
S okarcú, sumákok kérlelhetetlenek hada,
S ivalkodnak, mert koncot kerestek.
Z avar engem, ki rosszindulatú s ostoba.
A lpári mind, hamis szívű, s magyartalan!
J átsszák, hogy ők Istenektől lettek,
Ö rdöngösségük hamis szavakban írva van.
V ajon mit rejthetnek el tőlem, ott legbelül?
Ö nelégült bizonyíthatatlan emlékképeik.
K érdés ezernyi, s választ nem találok,

H oltpontra jutottam, mint máskor, megint.
A kartam meggyőzni azt ki rossz volt!

H ibás volt bennem minden gondolat.
I ndulatok mint kérlelhetetlen hóbort,
Á tformálták jövőmet, sorsomat.
N éha, sokszor azt is el kell hinnem,
Y in-yangtól függ az egész életem,
Z avart tán' nem hozok a reinkarnációba,
Ott lehetek talán majd ismét újra,
K étszer megélni azt, mi nem jutott nekem.