John-Bordas kedvenc versei
A bakancs
Bakancs, a mai fiatalok divatos cipője,
hosszú katonaéletünk lábra szabott énje,
a hegymászónak a legfontosabb kelléke:
de egy szegény didergő hajléktalan ember minden szeme fénye.
Nem is oly rég s nem oly messze
Falka csaholt a rengetegben.
Testük tűz, jég, szikla és lég,
Szálltak a szélben, akár a regék.
A szeretet feltétel nélküli,
a szeretet hűséges,
a szeretet mindent elfedez,
a szeretet melengető.
neked
Mikor megláttam két szemed, felcsillant a remény,
hogy talán te leszel az, aki letelepszik szívem közepén.
Le is telepedtél egy ideig, mikor is megvártad, míg
szívem apró darabokra törik.
...hold-ezüst csipkeruhával,
megremeg, szender a láng is
pillanat-árny lebegésben.
Szundít sok halk-szemű mécses,
fényes-út védi, homályt hagy.
Enyhe időben becsúszik a hideg,
Tavaszi pillanatok szépsége.
Még téli idő van, de közel a vége,
A tavasz kopogtat némi szépséggel.
Pudertől az orrom viszket,
Nem kedvelem a sok sminket.
Szeretem a természetet,
Azt is, ami természetes.
Porból lettünk, porrá leszünk,
Mégis ellenségeskedünk.
Nem értem, ez milyen élet.
Nem vagyok még elég érett?
A Szellem szárnyán
Nem traktállak ős gondolattal
Vagy régi és új zenével.
Én nem veszlek meg fondorlattal,
Sok hamis felhő egével.
Évszakok kalandja
Ez meg Az, love story, szelíd a haraggal...
A szépség örök
Annak, ki látni tudja
Az igazit a
Hamis látszatok mögött,
Hol a szépség rejtőzött.
...jelenése rémísztő, sötétkék színfolt.
A fekete torkát ördöggént kitátja.
borzasztóbb, mint a szellemek suhogása.
Szalagmunka mellett megfáradt izom,
A jövőbe vetett hit lassan halványodik...
Kell a vers
Munkám során csak kódolok.
Telefon s ajtó közt loholok.
Agyam kisüti a sok dolog.
Szavak, hol vagytok?