JudyNG kedvenc versei
Mindannyiónknak
Bukdácsoló rímek között járunk.
Állandó veszély, mint a gátfutás,
benne a virulás és a végzet, az
ájulás, bajok... ne mondd, hogy
költő vagyok!
Nincs szerelem,
mely ne törne össze szívet,
nincs szerelem,
mely nem boldogságot vet.
Nem tudják, hogy mi lesz holnap,
Szemeikben könnyek építenek torlaszt.
Azok aztán megakadályozzák, hogy több rosszat láthassanak,
Segítik, hogy szebb színekben pompázzon nekik a holnap.
Nézz a szemembe!
Ez az a hely, hol elmerülhetsz a végtelenbe.
Nézz a szemembe!
Nélküled már nincs én, és nélkülem már nincs te.
"Ne menj!" - ezt sosem mondtad,
S közben tegnapjaim rongyait velem együtt csomagoltad.
Majd szakadt aljú batyum a vállamra akasztottad,
Végezetül pedig kezembe vándorbotomat nyomtad.
"Ne a vak szem és a hangokat visszhangzó fül, hanem az ész segítségével próbálkozzatok." (Parmenidész)
Ész szabad működése a gondolat,
tudat kell hozzá, nem csak puszta lét.
A nyelv beszédbe rejti a dolgokat,
főleg, ha mondandón nagy úr a tét.
Talán még szunnyad a hajnal,
De már tündérvirág szirma
meg-megrebben néha.
Mit egy anya gyermeke iránt érezhet
Valahol már láttalak,
Mielőtt karjaimba zártalak.
Örökkön velem tudtalak,
Pedig még sosem hallottalak.
Hol egy rönk, ott leült.
Elővett papírt, s rá mit írt,
Könnye rég elmosta mind.
Vén agg. Teste görnyedt, öreg.
Kezén ráncok, nem remeg.
Utoljára még tollat fog,
Már csak vési sorait!
Egy parton élünk.
Árnyékunkon nap mint nap átlépünk.
Álarcunk mögötti képünk csak a víz tükre őrzi gondosan,
Mint kagyló a gyöngyét a körülötte kavargó homokban.
Levélbontó fák árnyéka alatt
csendesen csobogó, tiszta patak.
Feje búbján kócos felhő,
pufók arca szeplőt rejtő.
Pöttöm orra pipacspiros,
eper-pöttyös inge fodros.
Sötét ég alatt sötét gondolatok,
De fényt hoznak még a holnapok.
A temetői mécsesek fényénél meleget lelnek
Az elmagányosodott, kihűlt lelkek.
Költészet Napjára - 2017
Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.
Avagy régi énem egy kis darabkája
Megtörtént egyszer, hogy végleg kimondták:
"Ennyi volt és vége. Holnaptól nem játszunk már.".
Hideg söpört végig rátelepedve az arcokra,
Ahogy a hangszerek elpihentek a tokokba.