KKorina kedvenc versei
Elvesztem, és Te nem találsz,
Halogatva epét inhalálsz,
Kótyagos a fejünk elesett,
Szívünk esdekel, biztos elveszett!?
Nehéz megállni, hogy ne keresselek,
Hogy titokban, csak hogy jól vagy-e, ne figyeljelek.
A WC papír ragasztóját csendben megbontva,
a barátok a titkaikat el nem mondva
suttogják a február 14-ét,
mint valami jó rosszullét.
Egy nap majd megérted te is.
Én sem tudtam sokat magamról.
Keresem önmagamat,
S lehet, hogy soha nem találom meg.
Porba hulló fény, ez lesz belőlem.
S egy nap, amikor újjáéled, mint egy főnixmadár,
Megtalál téged a tűz karmaiban.
Valami véget ér,
S mielőtt elfelejtenéd,
Állj meg egy pillanatra,
S gondolj vissza.
Oly hamar eltelt ez a pár év,
Észre sem vesszük, és már nincs,
Ez a mi időnk, nem pedig másé,
Minden másodperce kincs.
Az iskolaévek elmúltak lassan,
Ezért vagyunk szomorú hangulatban,
Emlékszünk, milyen volt még régen,
Most a Nap sem úgy süt az égen.