KataHars kedvenc versei
élek...mert elküldött, az ég,
hogy miért... nem kutatom...
akár a földre hullt szirom hallgatagon,
csendes-boldogan hiszem, hogy célja van
szerény életemnek...
Péter Éva Erika nyomdokain
a fülünk mögötti dombokba botlunk,
mert ott olvad fejünkre a vaj -
a sitt, a malter szunnyadó priccsei
ajándék tucat-sliccek, mint tavaly.
Repül, repül a varázsmadár,
könnyed szellő viszi dallamát,
még láthatod, hogy merre jár,
fényesen szikrázó napsugár.
Szíved dobbanását csendben hallgatom.
Örök metronómon mérem, számolom
A végtelenbe tartó, táguló időt,
A soha meg nem álló, mindig percegőt.
Szóvers
Évek teltek látatlanul,
Lebegtem a semmin át,
Elfelejtett érzésekkel...
Belekeveredve
Mekk Elek egy eleven kedves kecske,
remek ezer mesternek teremtetett,
nem restelkedett, ezerszer versenyzett,
nemes versenyt ezeregyszer nyerte meg.
Ha szó bennakad, válaszúthoz érkezel,
lelkednek sóhaját hogyan vesd papírra,
az ihlet, mely tápláléka a léleknek,
kihúz, nem hagy elmerülni az iszapba.
Elringat puhán a tudat, nem csak engem
tépnek széjjel az édes álmok minden éjjel.
Igazat hazudj színlelt szavaddal,
őszinteséget hátam mögött,
boldogságomnak múlhatatlan
terhet, gyönyörrel telt örömöt.
Álarc és játszma
Labirintusban futó vonat
Elképzelt állomása
Jönnek velünk csodák
Elhagynak az álmok
Sötét alagútból
A fényeket nem látod
Néha eltévedsz...
Magamra zártam a világom,
a kulcsot elvitte egy csiga.
Hová lett a kedves,
ölelő világ,
pelyhes állú éjek,
sárga kis virág?