Kedvesed kedvenc versei
Krisztus után talán két és fél századdal
Szent ember született Anatóliában.
Patara városban, egy gazdag családban
élt ő szüleivel lent Kis Ázsiában.
Soha nem megy el, kit igazán szeretünk,
emléke szívünkben marad itt velünk.
A felhők mögül Angyalként néz le rád,
sose hagyna el, hisz ő az édesanyád!
Atilla, a hun király: XXVIII-XXIX-XXX.
Flavius Aetius aznap útnak indult,
és a vihar bosszú fátyla is elvonult.
Csendet pillantott az est alkonya.
Tengeren hullámzott Róma hajója.
Kicsi falu, kicsi templom,
Abban ott van az oltalom.
Isten őrzi ezt a házat,
A pásztort meg a nyájat.
Messze, hideg északon
Magányosan élt Apó.
Csak hat rénszarvasa volt,
És egy szán, mely megkopott.
Nem vagyok több én bárki másnál,
nem is különbnek jöttem én,
és nem is költőnek születtem.
Téged szolgál a költemény!
Lehetnék én Mikulás,
ha szakállam volna,
a szakállam hófehér,
hét rőf hosszú volna.
A Tao a beláthatatlan.
Neked is van - járd büszkén.
Hagyj helyet bensődben,
Hátha valaki még odafér.
Ha ajándékra gondolsz, az legyen igazi,
Ha polcokon keresed, ott nem fogsz rátalálni,
Mert ahhoz, hogy valami igazzá váljon,
A szívnek kell nyílnia, hogy karokba zárjon.
Bús, szőke bölények a bálák,
Árva bébic sír a tors között,
Kéményünkről más hazába már,
Vén a gólya, visszaköltözött.
Párás tükröm előtt saját alakomat keresem.
Idő kell, míg tisztul a kép, én kivárom mereven.
Csilingelő szánon
Mikulás érkezik,
puttonya megrakva,
meglep majd téged is.
Hó-puha léptekkel érkezett december,
útra is kelt máris egy ősz öregember,
Mikulás a neve, hófehér szakállal,
rénszarvasok húzzák zsákkal teli szánját,
krampuszokkal indult, a sok gyerek várja...
Csillagok közt fut a szán,
csilingel a száncsengő,
pihen a Hold udvarán,
takargatja hófelhő.
Ma este jön a Mikulás,
Már elküldtem a listát,
A csizmámat kipucolom,
Az ablakban hadd csillogjon.