Kvitka kedvenc versei
"Nehéz dolog hitványabbnak uralma alatt állni."
Démokritosz
Olvass el, de soha ne érts
Beszélj, de semmit se mondj
Állj, és végig hidd el, hogy mész
Virítson kívül, aki belül egy rongy...
Hozzám simul, elringat csendben, és minden oly lágy,
Egy pillanatra leblokkol a vágy...
Szia
Olyan rég beszéltünk már
Sokszor velem csak ha
Összeomlott a vár voltál
S ha csak ketten vagyunk
Valahol igazán belül...
Öröm, hogy fogod még kezem,
életem veled szép nekem,
összeköt csendes szeretet,
sok bút, fájdalmat feledtet.
Lelki szememmel figyelek, s csak szívemmel hallgatok,
Közös húron pendülnek lángnyelvvel dúdolt dallamok.
Álmodtam egyszer egy gyönyörű hazát,
Dédelgettem derűs jövőképem nyarát,
Hol boldogság kísér, mint hűséges barát...
Reménylenék nyugalmat szárnyalót
Álmok után boldogságébredést
Kacagó fényben csillám fényhozót
Csókkal pecsételt szeretetölelést
Morog az élet forog a Föld
Forog az élet morog a Föld
Ébred az illat álmos a szag
Ezért nem érti az elvetett mag
Foghíjas farkas a múlt idő,
jelened hálátlan szerető,
életed keserű mandula,
ha elhagy a lélek dallama...
Ezek nem a mi mélységeink,
Nem a mi közös távlatunk...
Kigurult a rétre gyermekkacagásunk.
Kósza gondolatom múlt percekbe ájult.
Al-Dunának lent a végén,
hínár lepte mocsár szélén
nád övezte rejtekében
élt egy király nagy kevélyen.