Lifter kedvenc versei
Fura lény a másik kemény féltekén...kerge, aki elvetette az ős, bölcs közhelyet,
Hogy hajítson félre slampos praktikát, aki a csillagokat választja a köz helyett.
Hogyha a vágya, hogy nőjön a nyája, és teremjen magától birkája, sok kolompos,
Bölcsebb, ha példaképe Vuk családja, ravasz népe, a bozontos vörös farkú lompos.
Eljátszottad játékid kicsiny fiú
Eljátszottad játékid kicsiny fiú
Túl korán játszottad el
Itt hagytad nekünk fájdalmad
Boldog emlékeddel
Föld alatt sötétben szalad velem a kék szörny, e vagon,
Sarkában gubbasztva álmosan rovom, volt már szebb napom.
Kérlek kertembe hátra ne menj
Óvlak selyemfénybe - olvadón
Félek vad fáimról fájón koppanva...
Vers melyben magát a vízhez, szerelmét a földhöz hasonlítá
Felhőkben feloldva fújt a szél,
Testem szerteszét darabokban...
De szívem nehéz volt mint a szén,
Könnyzáporként a földre hulltam.
De szeretnék madárka lenni,
A magasban messze szállni.
Nagy óceánt, hegyeket átrepülni,
Drága szülőföldem meglátogatni.
A mély hangú sötét égen Alacsonyan ballagott a Hold,
Kettészelt narancsként pompázott,
Hűs nyári éjszaka volt.