Lissa kedvenc versei
Minden ajtót kinyitottam:
emberekre látni.
Nem járt erre senki -
jöhetett volna bárki.
Bolyongok egyedül e tágas világon,
Keresem azt ki szívemnek kedves,
Keresem azt ki lelkemnek édes,
Keresem, azt mire régóta várok.
Egy udvaron állsz, a szél az arcodba havat kavar,
eljönni onnan nem tudsz, de annak oka van,
többen vagytok, de te mégis egyedül,
egyedül vagy, a gondolatod messzire repül.
Magányomban, elgondolkozva itt ülök,
És senkinek nem tűnik fel, hogy itt
vagyok.
Itt ülök egy szobában egyedül,
Próbálok élni, de sehogysem sikerül...
A magány pokla körülvesz,
halott világ dallama cseng,
s millió érzés néma lesz...
Most már alszik a test,
nem álmodik a lélek,
hangok nem biztatnak,
képek nem hívnak.
Építsd a falat magad köré!
Jó munkát végezz!
Ne engedj senkit magad mellé!
Még segítene téged.
A szemem a lelkem tükre.
Nézd milyen fakó, fénytelen!
Már megint csak a szobámban ülök,
s mindenféle bizar dolgon tűnődök.
Minden reggel mikor felkelek,
ugyanazok az undok emberek.
Köveken koppanó,
magányos lámpafény,
szívekben dobbanó,
csalódó vak remény.
Csendben ülök
a csendes szobában.
Csend vesz körül
a csendes magányban.
Elfáradtam
Csak sétálok
Egy csarnokban, ahol
Névtelen arcok sokasága
Kacsint rám.
Magányos éjszakákon, mikor senki nincs velem,
Mikor sötét rejtekéből rám tör a félelem,
Mikor érted nyúlnék, de nem vagy itt velem,
Miért üres minden? Miért reménytelen?
Csak ülök és várok
Csak ülök és nézek
A semmire, a semmibe
Nem tudom mi van
Nem tudom hány óra...