Liszka0808 kedvenc versei
A vers
a költő pofára esésétől
megtört, majd kihullott foga.
A lelkem,
mint lecsúszott,
kinyúlt zokni lifeg a lábamon.
Kritikusok tépkedték a hajam egyesével,
megijedtem, hogy kopasz leszek
ifjú éveimmel.
Mikor megcsendesedett a szél,
Bizony régen elmúlt már éjfél,
Csak csókja maradt itt arcomon,
A mélyen barázdált ráncokon.
Narancsban ég az éter, vakít az égbolt,
fényűző szépség a hullámzón görgő ár,
aranyló szőttesben vetülő lánc közt gyöngy,
gyöngyöző fonatok füzérén tört sugár.
Ma vettem egy tűzpiros,
csipkés melltartót.
Gondoltam, megmutatom
neked.
Csillagos az ég.
Feltekint rá a Remény.
Megnyugvást kap: él!
Sápad a délután, beteg homlokú
gyermek, úgy révedten szomorú.
Épp pirlik az Ég, mint rúzsnyom arcokon,
bluesdallam a szél, egy régi szaxofon.
Önismeret
Nézz önmagadba!
Ha nincs tükröd felakasztva,
foncsoros tábla,
beszélő ábra,
léted átlátszó üvege
a valóság lihegő tüdeje.
Oly sokat álmodtam,
oly sokat csalódtam,
csalóka álmaim
soha fel nem adtam.
Kondul a vészharang,
emberek rezzennek,
karjukat széttárva
szanaszét rebbennek,
zúdul, csak jön a baj,
zörögve szétgurul
a sátáni kacaj.
Kegyetlen, fagyos, sötét éj,
mely váratlanul csapott le
az ártatlan életekre,
elvitte az álmaikat
és vágyaikat örökre!
Miért van a bánat
Fájhat-e ha vége
Mérge keser pohár
Kopár szívem félve
Térbe sötét mélybe...
Tovarohanó autók zaja,
nyár langymeleg illata,
lámpák fel-felvillanó...