Locoen

Teljes név:Verebélyi Tamás
Nem:férfi

Regisztráció időpontja:2017. január 27.
Utolsó aktivitás:ma 22:44
Népszerűség:140 figyelő

Publikált versek:57
Hozzászólások:5580

Üdvözlet minden (virtuális) pennát ragadó sorstársamnak!

Verebélyi Tamásnak hívnak, és jó pár esztendővel ezelőtt gondoltam arra, hogy ha már az akkori csodálatos krisztusi korban jártam, mivel is ünnepelhettem volna meg a legszebben, éltethettem volna azt a csodálatos kort, ha nem azzal (is), hogy regisztrálok egy olyan oldalra, ahol értékes, művészi hajlamú embertársaim alkotnak maradandót, mind lelkük, mind pedig az embertársaik napjainak szebbé tételének okán :).

Mindig is nagyon érzékeny ember voltam, más, mint a nagy átlag; kilógtam a sorból, ami sosem különcség volt. Nem tudom milyen indíttatásra, késztetésre, de középiskolában valahogy kitört belőlem az irodalmi, költői véna, és pennát ragadva megírtam első versemet, hozzávetőlegesen 20 évesen. Pár évvel ezelőtt egy óriási pálforduláson mentem keresztül, hiszen az akkori, tagadó, ateista, világ oltárán adózó, tékozló voltom végre rátalált a helyes ösvényre, az igaz keskeny útra; a drága Teremtő Atyára és a Dicsőséges Krisztus Szavának hallására és annak megcselekedésére. Nem, sem megkeresztelve nem vagyok, sem nem vallásos. És ezek nem is létfeltételei az igaz hívőnek. Szeretetért, igazságra való eltelítődésért, bűnbánatért vagy kijelentésekért csakis lelkünk Egy Házába szükséges betérni, ahol megalázva magunkat, gyermeki lelkülettel találkozhatunk a Teremtő Atya és Krisztus kegyelmével, iránymutatásával és gondviselésének eltéphetetlen kötelékével. Az azóta rendszeresen kapott bizonyságokat - főleg 2020 elejétől fogva - igyekszem verseimben rendre átadni kedves embertársaimnak lelkük épülése gyanánt, hiszen aki megtapasztalta már az Ő kegyelmüket, az nem engedheti meg magának, hogy önző módon vagy félelemtől ittasan azt nem ossza meg embertársaival, hiszen az igazság éteri tisztaságú, langymeleg oltalma, eledele mindannyiunké, ha valóban, minden erőnkkel kutatjuk és vágyunk rá. Nem olyan az, mint ragadozónak a préda, és aki ad, az kapni is fog bőséggel, hiszen amiből feleslegünk van, abból tudunk csak igazán adni. A dicsőség pedig nem az enyém, hanem az Övék, hiszen minden, amit írok, lejegyzek, az Tőlük származik! Magam csupán egy egyszerű, gyarló, máig el-elbukó segéd vagyok, az Igaz Pásztor segítője, aki szüntelenül rászorul az Ő lélekelevenítő szer-etetükre és kegyelmükre. Mert aki egyszer megízlelte, az mindig eltelik majd, és ha éhessé is válik, nem szükséges már aggódnia, hiszen gondoskodnak a mennyei táplálékról a számára, ami szeretetre, boldogságra, egészségre és életre viszi majd. Nem könnyű ez a keskeny ösvény, de megéri rajta járni. Mindenkinek, aki megismerte már Őket valamennyire és megkapta az elhívást, annak szükséges felvennie a saját terhét, és hittel teli, kitartó és következetes módon azt végig is vinnie a számára elrendelt úton, sosem visszanézve, félelemtől mentesen, mert a zörgetőnek ajtót nyitnak, és aki kitart, az megleli jutalmát. Szeretni és tisztelni szükséges a drága Teremtő Atyát és Krisztust, és szeretni és segíteni embertársainkat, az életre vivő javakat pedig megosztani, ingyen és alázatosan!

Lassan már két évtizede faragok rímeket, hódolok ezen csodálatos kifejezés mód oltárán kisebb-nagyobb megszakításokkal, mikor megkaptam egy kijelentést Tőlük, és azt érzem, hogy azt szükséges is megosztanom. Fantasztikus kifejezési módnak is tartom a versírást, egy olyan lelkünkben való felfedezőtúrának, amelynek során egyre többet és többet ismerünk meg Általuk az Életből, a lelkünkről. Mint amikor egy verset elemzünk, hántjuk le képzeletben a rétegeket, és jutunk el szép fokozatosan a katarzist okozó végkifejlet felé. És ez a lehetőség adott, ott van mindannyiunkban, így csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy ragadjon tollat, ceruzát, akár virtuálisan is, és hódoljon eme nemes és értékadó tevékenység oltárán :)! Maximálisan megéri, és nem csak a lelkünk számára, mert az így átadott Igazság mindenkié, így adjuk ki Lélek által a lelkünkből, hogy akik még éheznek és szomjaznak, azok is megízlelhessék az örökre eltelítő kenyeret és a szomjat oltó nedűt. Tükrök vagyunk egymás számára, és ebben úgy világoljunk, ahogyan bennünk is ragyog a drága Teremtő Atya és Krisztus Lelkének dicső és lélekelevenítő munkálkodása- szeretetteljesen és önzetlenül :).

Üdv.

Legnépszerűbb verse: Végidők 71 kedvenc

Legújabb verse: Gyermetegségben 2022. március 30. 14:00

Ha üzenetet szeretnél küldeni Locoen részére, jelentkezz be!

Belépés  |  Regisztráció

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom