M.Laurens kedvenc versei
Szalagmunka mellett megfáradt izom,
A jövőbe vetett hit lassan halványodik...
Az ember mindig fut, keres, hisz és remél.
Örökkön kutat valaki után, ki szíve húrjain zenél.
Szép és tiszta éjen,
Midőn a csillagok rám ragyognak,
Elmerengek mélyen,
Szemeid vajh miért alkonyodnak?
Hiába már a vágy, a szándék,
most már minden nap új ajándék.
Felébredek még? Nem tudom,
eljött-e már az én napom...
Hosszú az út, amelyen ballagok.
Alant járok vagy hegyre kaptatok,
a természet bűvkörében élek,
csodálatom soha nem ér véget.
Verítékből folyva oly kemény az út,
tele reményekkel néha sivatagra jut.
Hosszú évsor, nehéz az élet iskolája,
dologban haszontalan csak bukdácsolva járja.
Van itt leány, fiú, szőke, barna,
kinek arcát maszk takarja.
Virágárus virágai közt képzelet,
mint boldog pillangó, repkedhet.
Adj, Uram, tekintetedből
Erőt, bámul a sok ember,
S arcodba nézni egy sem mer.
Még csábít Nüx, az éjszaka istennője,
az ég alját már kócolja a pirkadat,
perdül az égen, lehull az est kendője,
s távol már a sötétség - jön a virradat,
ahol még éneklik a rügyfakadásunk
erdei fényében, szent helyén a múltnak...
Pár hulló sárga levél
Még elmereng ablakunkban,
Kertünk a tél küszöbén
Álmodik az avar mélyén,
Komposztálva rejtekén.
2021
Velencében és Rióban
nem harsan most a fanfár,
néma a dal - nagy csend van -
tönkretette a vandál
a híres karneválokat.
Szafari lelkem legmélyebb bugyraiban
Ne hidd, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek!
Megvan mindennek a sajátos miértje.
Gyerekfejjel száguldozik a képzelet,
S követik azt tettek, úgy mérlegeletlen.
Félrecsusszant ez az év,
Elszakadt tán a lóherénk.
Kis malac hát merre túr?
Arany az alma, ág is húz.
Foltos kiscica-mica készülődik szépen,
jelmezében jó nagyot nyújtózkodik éppen,
laptop előtt illeg-billeg és nyávog hosszas kényesen,
lakkos körmét gombra nyomta, hogy divatos zenét keressen.