MSE kedvenc versei
Csak a kezed a kezemben
Csak a szemed a szememben.
Csak a szíved a szívemben
Csak a hited a hitemben.
Néha csak szállni szeretnék a széllel
Hangtalan suhanni az éjjel csendjével.
Van úgy hogy néha a porba lehullasz
Az eső eláztat, aztán a sárban kúszhatsz.
Nincs már senkid aki felsegítsen
Lassan magával ragad ott lenn minden.
Ne kérd tőlem azt hogy más legyek
Hiszen az a más, többé nem én leszek...
December volt - olyan fagyos, hideg tél -
Mikor egy hajnalon örökre elmentél
Azt mondták nekem: a műtét sikerült!
De a lelked közben testedből elrepült...
Belenéztem a tomboló napba.
Ismerlek, izzó tenyerem
árnyékot vet a szíveden.
Hűsölnek bíborbársony hamvak.
Álltam ott némán a hajnali fényben...
...és szívemben tombolt a fájdalom.
Álltam ott némán, és azon tűnődtem...
...hová lett tündöklő csillagom...
"Minek is élünk?"-sokan ezt kérdezik,
Persze válasz egyszer sem érkezik.
De mit jelent az a szó, hogy élet?
Kell hozzá egy test, és kell egy lélek.
Anyácska vitt az első bálba,
szívem tőle, ma is remeg,
a fényárban, melódiára,
keringőztek az emberek.
Elfáradt honvédek, tisztek és vágyak,
Tábori székek és tábori ágyak.
Három napos próba. - Tudod-e a dolgod?
Lesz-e háborúban ugyan több gondod?
Nézd ezt a romot, nem lakja már senki.
Az udvarát is benőtte a gaz.
Mégis "úgy" tekintek erre a házra,
Mert itt nőttem fel, itt voltam kamasz.
Az emlékemben áll a csokoládé ház.
Gyermek évek tegnapjai
A falakon jönnek át.