Maja80 kedvenc versei
Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.
A pillanatban mozdulni
a pillanatban érezni
a pillanatban tenni
a pillanatban lenni:
nem ígérni semmit...
Attól szép az élet,
hogy hullámvasút-szerű.
Ezért van az, hogy félek,
mégis rikoltom - nagyszerű!
Mire ráébredtem
Megvarrtad foszló életem,
Vastag szürke hályogot
Gyógyított okos szemed
Isteni sóhajból
fakadó lételem
ég-puha méhében
fogan a végtelen.
Vad kiáltások szülte csendek
belém szakadnak, körém repednek.
Osztódásom eredményeképpen,
én azt hiszem, hogy lehetnék éppen
egy testben két sejttel bíró lény,
mely pont eggyel több sejtű, mint én.
Magyar vagyok.
Annak teremtett az ég,
S lehet bármilyen szél,
Vagy diónyi jég,
Amely elver, mint a vetést...
Egy álom volt csupán, egy hosszú álom.
Édes csókjaid még mindig érzem a számon
Mikor lágy kezed az arcomat simogatta
Szereteted lelkem mély álomba ringatta.
Hány karod van még ahova férünk.
Mondjál mesét még egyet kérünk.
Mondjunk imát, amit szoktunk.
Tudom már sokszor elmondtuk.