Mamamaci kedvenc versei
Süvít a szél, az eső úgy kopog -
elmúltak már a könnyű záporok,
borús az ég, a szélkarom hasít,
a fák tövében foszló nyár lapít.
Mosolyogj! - ezt súgta egy béka halkan.
- Bánatod meg hagyd ott néhány Léda-dalban.
Emlékszem, hideg volt. Talán egy novemberi este.
Egy padon ültünk egymás mellett, s orcáidat lesve
Rágyújtottam. A parázs sercegve égett.
Erre hirtelen - nem tudom, mi végett -
Elfordultál elpirulva.
Ólomzápor hull a sikolyok erdejében,
mint valami csendesen bűvölő,
lidérces,
messze Éden.