Mandris kedvenc versei
Most hogy meghaltam, látom a szemekben a döbbenetet: lehet
hogy e körülöttem állókat is mindet, külön vagy együtt ugyanúgy
gyötri majd a feledés homálya, mint épp azt, akit temettek, s a gúny,
melynek ruháját némelyek "na ezt jól megkapta!"
gondolatok közé ékelt siralomban táncoló arccal vállaikra terítik, ugyanúgy le fog majd
peregni, mint a rajtam is áthulló homokszemek, mint a tegnapjainkon
átsuhanó múlt idő. Látom, egyesek már unják, s vele együtt megbánták,
hogy együtt megyünk a végső úton, hol, ezt tanultuk, lelkünk visszatér a...