Mariann1987 kedvenc versei

Szürke Virág

A kanapé

csak úgy ott volt előttünk...
és mi kihasználtuk, hogy ott van,
így hát lehuppantunk rá,
úgymond, azon nyomban,
és bár nem voltunk
elrejtve, titokban,
de mégis szinte
hívott minket - Gyertek!

Tovább...

Szürke Virág

Szépség és a Szörnyeteg

Dróme-i csendélet másképp

Jártam helyeden, keresve Téged
- Lila gyönyör helyett szívben méreg
Komor, fakó a táj így nélküled,
Mint a rideggé sajdult szürkület,
Csupán letarolt, lemetszett csonkod...

Tovább...

Szürke Virág

Csendélet

Sebzett kopasz a Nagy-Gete hegy háta
Sárgán mered a dorogi világra
Alant a bodza már bőven virágzik
Rozsdafarkú s a légy fogócskát játszik...

Tovább...

John Bordas

Mi tesz magyarrá?!

Anyád, Apád, Hazád, házad?
Vagy áldott, isteni alázat,
fejet hajtani őseink előtt...

Tovább...

John Bordas

Titok...

Már minden titok ösvényét bejártam,
- messzire vezettek életem során -
Minden titokban magamat találtam,
elgondolkodni az élet ostorán.

Tovább...

Szürke Virág

Te akkor...

Te akkor jöttél, mikor elhalt minden remény,
mikor már megalkuvóvá lett az összes álmom,
mikor a sápadt tűrés volt az egy élő erény,
és sírkő magasult mind halva megszült vágyon.

Tovább...

Szürke Virág

Nem kell...

Őrült világ

Ha dinka lennék bent, mindet elhinném...
kint csak a nyár heve kókaszt őszintén.
Csalfába fordult, élvsóvár lelkek
kacsintnak fentről hazug jótettet,
s röhög-lebegve köpnek a fejemre.
Őrült világ! Még Ti hívtok tetemre?!

Tovább...

Szürke Virág

Utolsó vers

Bilincsbe verve mindenem, önmagam őrzöm kulcsait.
Segíthetsz tán, de épp csak úgy, ha láncot fognak ujjaid.
Lánc a láncon lenne jó, ha a gondolat se lőn szabad,
ne fedje legszebb álmomat kínomon serkent, bús harag!

Tovább...

Szürke Virág

Sikoly

...minden rút reményszilánkja más irányba mutat.
Nem akarok többé létfalakat festeni át,
nedves hiába-hitre fröcskölni újabb imát.

Tovább...

Hegedűs Attila

Felemelt vízcsepp

Selyemszalag hullott alá az égből,
Tengernek vize szállt fel a mélyből,
A szél testet formált a száraz homokból,
Két lélek töltötte meg letűnt korokból.

Tovább...

Pődör György

Örök Télapóm

Emlékeim tele hideg, méla hó,
és tejfehér a táj fel az Alpokig.
Egekbe nyúlva csak árnyéka kopik,
hol is lakhatna máshol a Télapó?

Tovább...

Kövecses Anna

Szerelemgyertya

Megfakult szerelemgyertyámon
Csonkig leégett a bizalomkanóc,
Vi(g)aszkönnyem ma még forró:
Izzik lelkemben a reményzsinór.

Tovább...

Váncza Csilla

Tízesével

Zolinak

Már tíz éve annak
hogy tudom merre vagy
onnan már nem moccansz
jöhet hőség vagy fagy
végre odaértél ahová akartál
mindegy honnan jöttél
nincs már többé határ
hát odajutottál...

Tovább...

1624

Pődör György

Őszi zsánerkép

Az őszben vangoghi esték:
a fákról lefolyt a festék.
Lomha ködként terül a csend,
mert hallgat a lent és a fent.

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Ne sírj!

Újból emlékezni jöttem,
látni az ezernyi apró lángot,
ahogy gyémántként szikráznak fel
a ködbe borult tájon.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom