Marimama kedvenc versei
A nap bronzvörös, opálos korongja
alkonyatkor már eltűnt az ég alján,
nyomában a holdfény jött elő ifjan -
fák csúcsa felől mosollyal az arcán.
Ismét túl egy fülledt éjszakán.
A hajnal úgy tör rám megint,
ahogy mindig is örök dolgát teszi,
szunnyadó létemet ébresztgeti.
Szomorú, esőverte házfalon üzenet:
Nem, már soha többé nem lehetek veled.
fáj a fejem, tudás poros,
szórhat sót, hisz ízetlen,
kapar a torok, miként boros,
hívő lehet akár hitetlen
Napjainkban
Elvinnélek a pokolba,
De nincs benzinem a motorba...
Szerelmi csalódás
Békés világom estére
féltő szerelem bódulatában élt,
szívem a választottja nélkül
mint éhező, csak remélt.
Csoszogva érkezik az alkony.
Álommá lassul a gondolat.
Szőnyegként görgeti a holdfény,
ezüstre festi az árnyakat.
avantgárd irkafirka
Lelegelhetetlen balettcipőt hajigálva
állt a kis kenguru a labdán sírva, kiabálva.
Kertünk csücskében
ott ült egy szép macska
láthatóan magával volt
elfoglalva
Már másodikos diák, "nagyfiú" voltam,
egy büntetés után világgá indultam.
Irányom a szomszéd falu templomtornya,
tudtam, közben nagyon sok a cseresznyefa.
Egy tündér jár a Hargitákra,
tudom, idén is eljöhet,
s ha rátalál az ősi tájra,
üdvözlik fák, sasok, kövek.
Ha sorsom nem vezet hozzád
vakon és tapogatózva,
ha nem lebben op-art szoknyád
szépségedbe burkolózva.
Kívánhatsz mára szép napot,
s mondd azt, hogy "Boldog új évet!"
Jegyzem a bakancslistámra
holnapra s holnaputánra,
legyen hosszú a történet.
Téli, tévelygő álmom becsapott,
incselkedve szerelmet hazudott,
tévhittel simogatta szívemet,
felrázta rég elfásult lelkemet.