Maryam kedvenc versei

Szécsényi Barbara

Vasárnapi jók

Ma nincs nálam szabadabb öröm.
Hajadonfőtt tincsekbe kócoló
ezerágú ujj, szemtelen tavasz vagyok.

Tovább...

2629

Szecsődy Kristóf

Elhaló üstökös

...sodort az erő és a merész képzelet,
de szárnyak nélkül csak nem repülhetek,
felugrom, és feneketlen szakadék nyel el.

Tovább...

Séd Imre

Fohász

Kiknek szemére
rácsot vertek a sorskovácsok,
kikben verejtékujjaikat
bőrükön kinyomva
kapaszkodnak
a látomások,
kiknek mellében
vergődik, majd...

Tovább...

3856

Szécsényi Barbara

Gyümölcs

Kinek kellene lennem,
hogy születésem átkát elfogadd?

Tovább...

Sunil

Félárbocon

Félárbocon ücsörgő csönd marasztal,
hervadt gyertya, fakuló kocsmaasztal;
borsónyi sörhab csorran csorba tálra:
rákönnyezi a korsó porcelánja.

Tovább...

45100

Szécsényi Barbara

irónia dohánnyal

nem szereted a cigarettát
és igyekszem is a nagyfelhőket
másfele fújni

Tovább...

Szécsényi Barbara

Mert metsz és átalakít

Nézd, gyarlóvá emésztjük
komoly szemünkben a tenni-való kedvet.
Álmatag bajokkal körbevéve
- mint ketreces vadak - élünk
a születettek oszló mosolyával.

Tovább...

Szécsényi Barbara

tenyerünkből az ének

a szomjasszívűek hajolnak ma hozzád
hogy töltsd tele sivatagszemeik
hogy tenyerükből az áldást
ne kérjék vissza
s a fájó-finom ujjak helyén
a karmos végzetet
simogatni tudják

Tovább...

Szécsényi Barbara

minden olyan világos

legalább a képzelődés könnyű függönyén
sütnél keresztül
mint a hajnal oly` egyértelmű
és független daccal
mint a vonatindulás
vagy az idő szörnyű kattogásai
hogy csak sejtenélek

Tovább...

2733

Budai Zolka

Mit rejt az éjszaka?

Mit rejt az éjszaka? Álomból kinőtt
árnyakat. A végtelen időt.
Ágyat, amit a múlt vetett át...

Tovább...

Sunil

Dallam

Még félve ízleled a szót,
mit rád emelt az elme;
elküldvén a "vigasztalót:"
pörölyt a sejtelemre.

Tovább...

46105

G. Németh József

Alszik a város

Alszik a város nyitott szemmel
rebben a fény, hó hull a
fagyott tetőkre, csendes az este,
súlyos az éj.

Tovább...

G. Németh József

Augusztus

Borrá unt verseket vetélek el,
lassan véget ér a meddő méhű nyár.
Túlhízott, meglékelt dinnyéivel
rajtam ül az elfáradt délután.

Tovább...

G. Németh József

Nőnap, 2010

Az éjjel magamra húztam
lelked pókháló jelmezét.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom