Mazsion kedvenc versei
Minden nő hordoz egy isteni esszenciát,
életre keltheted, veled kéz a kézben együtt jár,
Ő az útmutatód, életed eleme,
belső irányítód, legbenső magvadból ered.
Black Love Matters
Hajnalban forró és feldúlt még az ágyam,
csillapíthatatlan utána a vágyam.
Vannak csendek,
vannak percek,
üres szavak,
üres szívek.
Bús magányomban csak ülök egyedül,
a kertben már a tücsök sem hegedül,
a kutya néha még vakkant egyet-egyet,
ezáltal töri meg a rám boruló csendet.
Tudod, milyen érzés ha összetörik a szív,
Mikor a fájdalom olyan nagyon intenzív.
Igyekeztem nem kisétálni az ajtódon,
De kárvolt érted oly nagyon-nagyon harcolnom.
Még akkor is, ha nem vagy egyedül
A létezésnek most ezer arca van,
kérdezed, vajon mi lehet belül,
mert elbuknál a végtelen nagy harcban,
még akkor is, ha nem vagy egyedül.
Mondanám, hogy könnyű lesz,
De nem akarlak becsapni,
Aki ennyi mindent átélt,
Az nem tudja így feladni.
Kinek védenie kellett volna, sosem védett,
kinek szent edénye lettem volna, agyaggá gyúrt.
A karja ölelésre lett volna, azzal sértett,
múltak gyötrelmével pengette szívemben a húrt.
Elmentek, az ajtót bezárták,
tükörből elvitték a képet,
a fénynek nem gyújtottak lámpát,
érezze magát sötétségnek.
Konyha mély csendjében szívemnek fájdalma,
dejavu az illat - fahéj és az alma,
vén, zománcos tepsi maradt itt emlékül,
más ez a karácsony mese-almás nélkül
a hitem bontott konzerv,
hideg osztriga, havi egy
orgonakoncert, áldás, doszt rizsa.
elharapott miatyánkra viaszillat
kence, vetemedő deszkapadon
sunnyogások és szipogók csendje
s néhány moll akkord. talán
ha leoltanák a nagy csillárt...
este járunk ki be
a hétfők néha ilyenek
akár haza is mehetnénk
de nincs hova
elbújik a fal mögött
egy ádáz gondolat
Virágballada
Tarka rétek virágszála.
Sziromarcú királylánya.
Kőszirt szélén kihajtottál,
ég ablakán áthajoltál.