MeszarosneMaya kedvenc versei
Szép tegnapról muzsikálva mesél a szellő lágy hangja,
emlékeim ringanak, mint a vén fák zizegő lombja.
Nem is oly rég volt, mikor először sétáltam véled kézen fogva,
álmodtam, hogy nékem az élet fuvallata öröm fátylát újra bontja.
Ott, ahol szél simítja patakok apró ráncait,
és a kavicsok közt bukdácsol a téridő.
Ott, ahol tarka pillangók cikázzák táncaik,
és egymáshoz simul sok milliónyi kő.
Az őrültként tomboló vihar TANQ csokorban
Hirtelen lett vihar
Vad, cikázó villámokkal...
Még föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
Egyszer azt kérdezted tőlem, mit is jelentesz nekem,
mikor egy veszekedés után könnyes lett a szemem.
Dühös voltam rád, konok és megbántott,
tudom, minden szavam szívedbe tőrt mártott.
Az utad mindig göröngyös, ha nem kísér senki,
Zegzugos létedben ő csak spanod akar lenni.
Ember! Ébredj fel!
A Világ pusztul, és te semmit nem teszel?
Tudatlanságod, hanyagságod mély nyomokat hagy bennem!
Mint a sáskák, letarolsz mindent!
Nekem nincsen bakancslistám,
és olyan nem is volt soha,
nekem nem volt gyerekszobám,
meg nem is jártam oviba.
Az életed az iskolád,
mi megmutatja önmagát,
egy állomás egy tanterem,
mely elkísér az éveken,
sok érintés, mi porba hull,
majd újra él váratlanul...
Volt egy ember, erdőn járó,
Réten járó, mezőn járó,
Nagy bajuszú vadász bátyó,
Kint az erdőn sétálgató.
Intelmek
Vettem kosaram, s indultam volna,
de az eső, a fránya, megeredt.
Beléptem az eresz oltalmába,
s néztem a felém tartó felleget.
Kialudt a gyertya - ki gyújt meg másikat.
Összedőlt a ház - ki épít másikat.
Süni család éhes volt,
Így hát süni elindult.
Ahogy ment, mendegélt,
Egy szép almafához ért.
Szabadság, szerelem, ez kell nekem,
alkonyi estben üldögélni
bukó Nap csillámán álmodón...
a szívünkben halkan egy
dallam - egy szólamra dobbanjon,
simuljon reánk az est hűs árnya,
áldott hajnali pír kacagón piruljon
gubancolt árnyaink halmazán!
Csak ülök és gondolkodom,
Vajon mit hoz a holnapom,
Milyen ember is voltam én,
Míg éltem e Föld féltekén?
Az élet egy röpke villanás,
Sorsuton robogó száguldás.
Jelenünket múltunk üldözi,
Pillanatösvényre tereli.