MeszarosneMaya kedvenc versei
Olyan szép a tó ma is, bár a szél hideg,
hajamba bújik, majd az arcom csípi meg.
Ősz van, október, de még lombosak a fák,
itt-ott piros foltok, még sok a vadvirág.
Létezem, de hogy minek?
A szoba sarkában pók szövöget.
A háló szép, van értelme.
De mi a célja életemnek?
Szeretetkutam apadni kezdett,
friss vízzel aztán újra megtellett.
Megszánta Isten a magas égből,
feltöltötte azt szeretetéből.
S mert szeretned kell azt is, kit nem lehet
- Könnyű szeretni szeretetre méltót.
Az ítélkezés ver szívünkre béklyót,
Tudd meg: az elmében nincsen szeretet.
valaki itt jár reszketve
őszi szélben halk sóhajtás
kifakult sárga levelek
ráncain rozsdás forradás
Hittel vagy verhetetlen,
semmi sem lehetetlen
alantas lappangókkal,
megküzdesz Te a kórral.
Régebb rang volt, s nagy tisztelet
ki nemzetünkért játszott...
Mára mit ér a győzelem?
...külföldi bajnokságot.
hangulatvers
Itt sétál fel-le a tarkálló kertben,
a paradicsom még karóra verten,
rápiroslik a hajnali kis dérre,
az elmúlástól haladékot kérve.
Azt hiszed, csend van, hallgatnak a fák,
nem, drágám, ők egymás között suttogják,
adjunk árnyat az alattunk sétálóknak,
most épp nekik, e fiatal párnak.
Régvolt már, mikor a Vatikánból fellőtték a napot,
Hogy az embert lelke halhatatlan, szentírásnak higgyék.
Lassan lejár az ideje e műholdnak,
A gyógyfüves embert pedig keresztre vitték.
Hú, de nehéz is a
boldogságról írni,
pedig minap látták
éppen erre menni.
A kis szék, amire az Ősz lerogy,
már nyikorog. - Hallod? nyüzsögve gyűri
palástját, nem vigyáz rá, tán bolond?
Levél zöldje sárgán kezd leperegni.
Anyám mindig eltette az újat,
"a szebb időkre", mondta.
Most kezembe akadt az ódivat...
talán elrontotta.
fohász
...És teremté Isten a férfit egykor,
nőt adott mellé, vele lett jövendő -
testüket - szívükkel a társnak adták,
egybefonódtak.
Futnak a házak,
Futnak a kertek.
Kattog a kerék.
Tűnnek a berkek.