MeszarosneMaya kedvenc versei
Későre járt, már majdnem aludni dőltem,
amikor a kedves, konyhakerti földem
derék robotolója, jó Marci kapám
zörgetett hálószobám nyitott ablakán.
Esti ég hálót szőtt reánk,
álomszép eme éjszakánk.
Vitorlát bont a boldogság,
szívünkben égő fényforrás.
Köd
Szitál,
Halovány
Napfény dereng.
Bús, őszi reggel.
Ekkortájt a sírkertekben járva
csodát láthat az, ki jól figyel.
Egy vén szellem sírok felett szállva
az élőkre jeladót szerel.
Ne búsulj, mert sokan elhagytak,
ne fájjon lelked, ha rútul becsaptak...
Talán Veled is megtörtént,
Hogy poharad túltöltötték.
Hozzátok szólok,
Kik akkor velem voltatok,
Hozzátok szólok,
Kik akkor kezem fogtátok.
Fiatal vagy idős korban tabu téma az van.
Tudni kell őket kezelni, de kérdem én, hogyan?
Fiataloknál és időseknél különbözők,
Egyes dolgokat egészen másként élnek meg ők.
Gonosz vidék
Lángoló, bíbor hajnalon
Tűzszínű illúzió a tündöklő világ.
Unalmas hétköznapokon
Vad kutyák társaként
Csavargok a rónán.
hát itt vagyok, oly sokszor üzentél
felhővel, széllel, a partodon
ülök dobogó szívvel, s te nézel,
ahogy szememből egy könnycsepp tűnik el,
vágytam látásod annyi éven át,
képzeltem rólad száz meg száz csodát,
hullámzó, mélykék tengered, szinte...
Elhamvad az alkony,
ráborul az éjjel,
halódik a balkon
pislákoló fénnyel
Lassan elfogynak a lapok,
Az idő forgatja életem könyvét.
Rég volt a "tabula rasa",
Aztán teleírta sorsom a regényt.
Az ősz
Szerelmem, a szép, őszi szél
füleimbe zenél-zenél.
Falevél színpompás gyönyör! -
szél úrfi felkap, megpödör.
Elment a rózsakertek harmatasszonya,
lakatra zárva az elárvult kisszoba.
Nekem elmondta az utolsó szó jogán:
"Szeretve voltál (titokban) utam során."
Talán most bírálják el: ki voltam nekik,
és földi vétkeimet csokorba szedik.