Mike_Bettina kedvenc versei
Olyan ló volt az a sárga,
Hét határban nem volt párja.
Nagy sörénye, hosszú farka,
Csillogott a napfény rajta.
...pohár alján otthagyni halálos vétség.
Kocsma a legjobb hely estétől reggelig...
Hol volt, hol nem volt, volt öt kicsi szalámi,
Szegények nemrég döbbentek rá, hogy felfogják őket zabálni.
Egy sikoly: mamám,
és nincs tovább.
Valaki ott fekszik az
esőáztatta betonon,
széttárva keze, lába,
csak a kabátja, az kék,
épp olyan, mint az enyém.
Ha szerelmünk egyszer köddé vált,
és te nem látod, hogy könnyezem,
nem jössz el hozzám többé már,
hogy öledbe hajtsam ősz fejem.
Amikor ideges vagyok,
van, hogy egyszerűen nem tudok csendben maradni.
Ilyenkor elvesztem az eszem.
A pillanat hevében beindul a szám.
Sokan mondják, szeretnének újból
fiatalok lenni: én nem akarnék,
örülök, hogy túléltem mindazt a
szenvedést testileg - lelkileg, melyet
rám mért büntetlenül a sors, hisz
halmozottan hátrányosként jöttem e
világra, s megpecsételődött sorsom.
Földet ér az égi lény:
Nehéz járni, magot találni.
Angyali vétség
de jó véled!
Bár lenne
még-még mélyebb!
Nyelvi játék
Ó, ezek a rímek!
Bátrak, hisz párosan vagy páratlanul,
keresztezve, ölelkezve,
kontárkodva, szótározva
feszítetek, vagy bolyongva, rakoncátlanul
bicegtek.
Lehet könnyezni bánat nélkül.
Lehet élni az álmok nélkül.
Feleségemnek
Október vége van, lehull a falevél,
Süvöltve dudorász a hideg őszi szél.
Temető kapuja sarkig ki van tárva,
Mint jó házigazda, vendégeit várja.
Éjszaka egy álmot láttam.
Álmomban én tóvá váltam.
Tavam tükrén két szép hattyú,
Hófehér és hosszú nyakú.
Azért csalódik az ember,
Mert hiszi, hogy mások érte...
Te voltál a legdrágább kincs, amit adhatott az ég,
úgy szeretlek téged, mint embert soha még.
Mert segítettél annyi éven át,
senki sem kapott még nálad jobb apát.