Napsugar0607 kedvenc versei
Örülnek a háremhölgyek,
Szultánjuknál kegyet nyertek,
kovácsolnak boldog tervet,
szép szavakból rózsakertet.
Illatot hoz, finom édest,
Belebújik fűbe-fába,
De
Azt a régi olajmécsest,
Eddig soha el nem fújta.
Vérkönnyel sír a naplemente,
Belehull könnye fénye a holt tengerbe.
Horizonton éber csillagok őrzik az álmunk,
Csendes éjszakákon szebb jövőre várunk.
Gyula, Istvánnak diktálom levelem,
hogy bagószaga ne legyen,
Náncsinál kaptam kézhez,
Berekben a posta nem jár,
vagy a Jóska késett talán,
de válaszom nem vár soká.
Uram, adj egy jelet, mert fájó a lét,
ez az őrült világ már túl sokat vét.
Miért engeded, hogy ez történjen?
Tán haragszol? Tényleg nem értem.
Mosolyogni látom az embereket,
- szemek tükrében győztes karok -
hasznos időre mégsem tellett:
amíg egymásba értek a mondatok.
Azt álmodtam, a Föld vagyok,
anyám a nap, apám a hold.
Figyel rám jó anyám büszkén,
gyermekét mosolya csücskén.
Az éj, az utam titka volt.
Minden percét, pillanatát megcsodálom,
hogy újra átélhessem, mindenkor várom.
Nyitott szemmel sajnos egyszer sem láthatom,
vele az elérhetetlent is megkapom.
Úgy szeretnék oly szépet írni,
könnyben ússzanak a szemek,
lélektüzek gyúljanak szívben,
nem az üstönködős érzések.
Messzi
Messze voltál mindentől,
Messze... a szó feldereng,
Milyen szép és milyen hosszú
Az az út, mi elvezet.
Volt egy álmom, békeváró,
Csendes-titkos, erdőjáró.
Volt egy álmom... elveszett.
Elnyelték a fellegek.
Kirándulás a Pilis erdőségében
Minket láthatóan megtámadó a vihar,
Ide fog érni, és le is fog gyűrni hamar...
Minket láthatóan megtámadó a vihar.
Oly jó a meleg ágyamban,
verset írok gondolatban,
lehet éjfél avagy hajnal,
incselkedem a szavakkal.
Ma nem tegnap van,
A holnap sem ma van,
Tegyük a dolgunkat ma,
Ami volt, hagyjuk a tegnapra,
A holnapot meg másnapra.
Istenáldást tudok osztani, de büntetést is ad kezem a merész...