Napsugar0607 kedvenc versei
Hetek óta sűrű köd és sötét felhők,
vakító fénysugár áttört rajta,
simítja arcom lágyan, melengetőn,
maradj még! - kapaszkodom utána.
Összekuszált évszakok és gondolatok
Kettőezer-húszban elfeledtük már a nyarat,
Hosszú, őszies idő jött, tapostunk sok sarat.
Év végéig még mutatóban sem láttunk havat,
Ránk telepedett a sok összekuszált gondolat.
A madarakról a télben...
Már hideg, ólmos
Az estéli szürkeség.
Tyúkok elültek.
*
Mert fagyot nyeltek
A szirmok, oly` kemények.
Kemencepadka, gubbasztó semmi,
régen összedőlt a búbos háta.
Jó lenne újra ott tenni-venni,
sóhajtva sóvárgok karácsonyára.
Talán (képzelem), hogy az érzetem
nem csal végzeten csellel,
s kóborol keserves végzetem
kitörölhetetlen, terhes jellel.
Mesélek a nagy telekről,
iskolai szénszünetről,
piros orrú gyerekekről,
bádogfejű hóemberről.
Megérintett a tél hidege,
végigsöpört az úton,
mint hegyes tőr, úgy mart
belém a korán jött alkony.
Mindennapok
Szerelmes szívek amikor összeérnek
álmodozón, megszületik egy új élet.
Picike barlangban utamra indultam,
óvó szeretet maradjon, azt kívántam!
Lágy szellő simogatta meg arcomat,
szelíden rám édes csókot lehelt.
Már tudom, csak vihar előtti csend volt,
mert hamarosan tépett, szaggatta lelkemet.
Diribdarab kristályszemek,
mint kelyhek tüzes vizéből,
forr-pattant sejlő-sejtelmek
a lapra fércelt, érces ízéből
szőtt fantázia festett képe,
széttáruló, selymes szárnya,
elszunnyad az, papíron éke,
mi képzetem vélt, vad világa.
Szürke, lucskos, opálos a szendergő világ,
kéményekből pipálnak az ében füstkarikák.
Eltűnődve hallgatom a csendet, zord tél les be,
dúl-fúl, párbajt vív, hol dérrel-dúrral áll lesben.
Életed elillant, véget ért már régen,
kék színbe olvadtál felhők tengerével.
Fagyok elöl menekülsz, de néha megtorpansz,
majd visszafordulsz és mélyre vágod csáklyádat,
töröd, zúzod a jeget, szinte beleroppansz,
izzadságból csiholod az örömmáglyákat.
Sokan sokféleképp verselték meg
simogatását a hajnali szélnek.
Én magam is költöttem már róla
szép, álomittast, lágyat, bársonyosat.
Kócos messzeségben
maszatos égkékben
nyújtózik tegnapom
letűnő emléke.