Nicol_C.Davis kedvenc versei

Virginás András

Állapot

A kérdésekre választ keresünk,
feleletünk csak fél pohár konyak,
add meg nekünk ma napi kenyerünk,
koldusok vagyunk, kétszer rongyosak.

Tovább...

Éberling József

A pad

Aranyló, dús hajzuhataga vállaira omlott,
Ült a padon, és mesélte, hogy az idő felé miket hozott.
Mesélt, és mindenki csak hallgatta, ahogy az eltelt éveket sorolta,
Mikor, merre, kivel mi történt, pontosan elmondta.

Tovább...

Nemetine Kodrán Erzsébet

Körös parti emlék

A fák hegyén
apró fények ülnek,
zöld-arany a folyó vize,
de már ott lebeg a légben
a közelgő tél üzenete.

Tovább...

M. Laurens

BÚCSÚ A GYERMEKTŐL

Elhagy majdan a gyermek, ki felnő.
El, mint tájat a szél, mi száll.

Tovább...

Kamarás Klára

Körbe-körbe

Csak körbe-körbe,
mintha söpörne,
de csak zilálja útját a szél.
Csak körbe-körbe,
örökös pörbe
rohan a zörgő sok falevél.

Tovább...

Kamarás Klára

Felejtés

Felejteni, felejteni akartam,
és túlságosan is jól sikerült.
Nevek, arcok úsztak el, mintha senki
jóval, rosszal nem vett volna körül.

Tovább...

M. Laurens

VÉGSŐ BÖLCSESSÉG

Mi földi létemből még vissza van,
Pusztán ajándék, mi már céltalan.
A rossz vagy a jó, mind kijózanít,
Végül is mindkettő: halni tanít.

Tovább...

M. Laurens

A KRITIKUS

A kritikus ül hosszú méla lesben,
epéjét túráztatja lefekvés előtt,
hogy másnap se hagyja cserben.
Ágyához érve fogai közt elmormol
pár gyűlölettől fröcsögő, léha átkot,
leginkább a pokol mélyére kívánva
ezt az irtóztatón dilettáns világot.

Tovább...

M. Laurens

HŰVÖS MÁR...

mélabús keringő

Hűvös már a késő este,
Levél fonnyad nyárt feledve.
Ráncos kezek imához érnek:
Reszketeg fohász száll fel vélek.

Tovább...

M. Laurens

JÓ EZ MÁR ÍGY...

Molyrágta már kabátom széle,
Cipőm sarka taposott, görbe,
Kalapom rég nincs szembecsapva,
S szakállam: belelóg a sörbe.

Tovább...

M. Laurens

HADD RÁGJÁK

[Petőfi Sándor nyomán]

Azt hiszed, hogy nem írnék
Zsákszámra jobb verseket?
Ám mit tegyek, ha lényem
Csak önzetlen szeretet.

Tovább...

M. Laurens

VILLON UTÁN SZABADON II

Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne, ha fellátogatnék magához oda?

Tovább...

M. Laurens

A KOMOLY EMBER

Komoly embernek tartotta magát,
a mosolyt is száműzte arcáról,
az ábrándozás távol állt tőle,
elfoglalt volt: pusztán önmagától.

Tovább...

Steel

Emberöltőnyi talány

Talán az univerzum cseppkövei
a hajnalok, és a tejút hulló
sugármaradványai csak az angyalok.
S ahogy a part a folyót öleli,
talán csak békepercnyi illúzió.
Lehet, hogy a vízhullámok sem szabadok

Tovább...

Jousse Elisabeth

Lengediben

Tétova éjszaka köntöse hull,
ráfeszül, álmosan élcel a múlt.
Életem érteni perdül a kép,
gyermekek, álmaim... Élni: de szép!

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom