PIRITA kedvenc versei
Uram! Tudom, csak köszönni tartozom,
hogy új nap virradt rám ez újévi hajnalon.
Köszönöm, Neked, hogy óvod életem,
s a világ zajában meghallod a lelkem.
Életemet visszanézem,
mivel éppen születésem
napja
van ma.
Alkony-könnyeit arcomról
letörölném gyorsan,
huncut redőcskéimet is
le kéne, hogy mossam
Vöröslik már a vadszőlő levele,
didereg a fa ágán a cinege.
Búcsúzik a nyár a széles határtól,
a kék ég a messze szálló madártól.
...és hirtelen ősz lett.
Testemen megállt egy riadt verítékcsepp.
Elgondolkodott.
Látta maga előtt a deres tájban didergő önmagamat.
Szél borzolja deres hajunk,
most még karolsz, ma még vagyunk,
szép a remény - Isten adta -
gyermeklelkünk csitítgatja...
Ott volt a félelmem bágyadt két szemében,
gyorsan szertefoszlott majd minden reményem,
szemgödrében a múlt - tegnap-óceánja,
sarkon túl várta az angyalok világa
Nagyszüleimnek 50. házassági évfordulóra
Rég volt már, hogy egymásra találtatok
Az idő hamar elrepült
Együtt éltétek le életeteket
Mely oly sok fáradságba került
Covid-19
Maradj otthon,
ha teheted,
erősítsd a
szervezeted
Senki nem tudhatja, mi dúl itt legbelül,
Világgá kiáltom, a szív nem csendesül.
Hevesen vert érted, mikor kicsi voltam,
Felnőtté váláskor újabb pofont kaptam.
Nem köszönthet senki szebben,
égi dallam játszik csendben,
felhők fölött végtelenben
hozzád szólok a legszebben.
Minek nevezzem, ha a régi életkedv kihuny,
és hajamban ősz tincsekkel kacagva játszik a szél?
Minek nevezzem, ha utolér a zord tél?
Ha kertemben csak zörgő, száraz gaz virul.
Édesanyám temetésére
Nemrég még oly buzgó szívvel
imádkoztál velünk;
Itt a búcsú, bánatkönnyet
mégsem hullajt szemünk.
Haldokló Édesanyám mellett
Háladal kél bús szívemben,
míg melletted őrködök;
Látni vélem, felöltötted
menyegzős, szép köntösöd.
Papó, ugye nem baj,
ha így szólok neked,
nem vártál meg engem,
nem láthattam szemed.