Paula.S.Tizzis kedvenc versei
Kár?!
Tenyerünkön az életvonal: görbe,
hátunk mögött az Isten jár.
Varázsló?
Mert lépteink előtt lábnyomában
járni könnyebb?!
Szubkultúrák csomópontját látó
s rokonlelkek keresztútját járó
Attila szembejön attilával.
Harang kondul, lángba borul a láthatár,
a tavasz parazsán táncol a nyár,
mi mégis fázunk, kulcsra zárjuk a házunk,
s lassan köddé válik minden álmunk...
Tegnap fölénk hajolt a Hold, s átkarolt,
megtörte a szobára hullt csendet,
azt suttogta: "Már nem számít, ami volt,
jobban jársz, ha múltad elereszted..."
Emlékszem, ezüst lepelbe bújt az este,
a Hold jeleket rajzolt szemedre,
kérdeztelek, de csak megvontad a vállad,
fogalmam se volt, hogy mit csináljak,
végül felnéztél és azt mondtad: elmegyek,
ne haragudj, nem tudom, mit teszek...
Lila foltot hagytak bennem a szavak,
mert a szóval bántás lilát fest.
A remény takarja szemem,
És nem látom a lényeget,
Hónapok óta tagadom
A nyilvánvaló tényeket.
Mikor az ősz leveleket küldött,
én nem írtam vissza egyre sem,
hogy kösz, jól vagyok, éppen befűtött
bennem a nyár, csók, tiszteletem.
Ha csak egy pillanat tört részében
Hozzád érhetnék,
Ha csak egy fuvallattal jött gondolat
Szívedben lehetnék,
Ha csak annyit mondhatnék...
Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek
hógolyó a verslavinához
Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,
fő vágya egy izmos centrifuga,
megsimogatja, s becézi Jenőnek,
ha ránctalan, száraz a tiszta ruha.
Csend ül az ágyon,
árnyak közt várom,
éledj a létre,
szép violám
Volt egy élet, ami visszasír,
s amit örökre dúdolok,
mikor a lila orgona búg,
s a felhő csak andalog.
Megleltem hát, amit régen keres
bús tegnapom morzsákon élő álma
s a lelkiismeret, s lám, ébredez
halk szavú ifjú, a béke ura.