Peet_Sevenhell kedvenc versei
Fekete, múlhatatlan éjszaka,
Nincs remény, nincsen haza.
Árulás is átverés,
Érzés is már csak kevés.
Csendes mezőn sétálgat,
Zúgó erdőbe invitálhat,
Tóparti házba bekísér,
Kísérti lelkem, megkísért.
Titkokat őriz, művészet kór,
Ködös Kolozsvár, vattacukor,
Szépséges völgy, hegyek, álmodó,
Rejtélyes homályba boruló.
Csapdába estem,
Saját csapdámba.
Vergődve kínoz
Magam esküje.
Gyönyörű napsütés,
Vidám madárének,
Minden olyan békés,
Csupa színek, fények.
Lehetőségteli
Biztató, szép élet.
Mi újság, s
hogy vagy?
A válasz érdekel,
mert a barátom vagy,
s örülök, hogy a barátom vagy.
Szélvihar, mely hirtelen
Jött s megtörte lelkem
Fejlődését, egy szív, mi
Számára csak én létezek.
Égő sugarak, forró nyári reggel
Csendes béke földjét úgy perzseli fel,
Égeti hátamat nyugtalan, mind zúgó zivatar,
Káosz honol a menedék földjén, átsuhan.
ne figyeld, mit mondok,
nem az a fontos!
hanem az, amiről
mindig hallgatok...
Nincs olyan, mi törést okozhatna számodra,
Nincs már semmi, ami téged megállíthatna.
Nem érzel fájdalmat, ezt már mindenki tudja,
Aki azt vallja, nem vagy elveszve, hazudja...
Egyedül
Lakat az ajtón, félelem,
Kifordult természet,
Köhögő állatok odakint...
Mindenki szeretne halottnak tudni,
De csak egy senki vagyok, aki meg akar halni.
Számítottam talán, de már nem számít,
A véghez vezető út talán elcsábít.
Nem tudom, hogy tudsz újra e hibába esni,
Ez a szerelem már régen el van átkozva,
Bár a mennyekben köttetett meg ez az eskü,
Magában egy törés ígéretét hordozza.
Fehéren hull alá, elrejt, betakar,
Eltompul, itt megszűnik a hangzavar.
Befogtam a fülem, olyan hangos a világ.
Hangos gyerekek, hangos felnőttek, hangos állatvilág.
Miért kiabál mindenki!?
Nem bírom ezt a zajt.
A járművek is hangosak, hangos hangok zavarják föl az avart.