Pera76 kedvenc versei
Egy kitartó de pökhendi levél utolsó pillanatai a fán
Ahogy a szél megcibálja,
a vén levél pedzi már ma,
mindegy az, hogy régen mit hitt,
nem maradhat örökké itt.
Testvér
hová szaladsz
menekülsz
az igaz szó elől
csuszamlik torkodon
a nyálka
hányni lenne jó...
Nem vagyok álmos, és te sem alszol,
falra a függöny képeket rajzol.
Nektártól függ méz s illata,
nem a méheké a babér.
Dönghet a szárnyak kis hada,
nem bölcs a siker, csak kacér.
A létezés néha olyan gyönyörű
És természetes, akár a Nap hajnali ébredése,
Amint ezernyi csodát csal az égre,
Vagy ahogy a pillangó száll fel, alá,
Miközben szemet kápráztató szépsége
Elsodor valami távoli, belső helyre,
Ahol leülepszik a zaj, elnyelődnek a kételyek,
Ahol lehasad a külvilág, és letisztul az értelem...
Béna mereng, ha volna lába,
keringőzne élet-bálba,
kopott saru vagy új cipő,
egyre megy... száguld az idő.
Jaj, elmentél, édesanyám,
miként a hullócsillag, hirtelen,
lelked más világba suhant,
s én csak néztelek hitetlen,
arcod derűs volt, szelíd,
mint, ki csodáról álmodik,
én mégis megkövülten álltam
- vitázva akkor veled -...
A lélegzet eláll,
S az ég is émelyeg,
Szédülten táncra hív,
A világunk megremeg.
Elemeimre esek szét olykor
Atomjaira bontom a környezetem
Majd lehasadt részeim fulladnak
A tudattalan ijesztő mélységébe
Hogy akár csak egy aprócska
Lélekszilánkot is felhozhassak
Személyiségeim romjai közül
Ahol mocskos vágyaim időznek...
A hajnal csendesen átkarol
Emlékeink összesimulnak
Vágyaink összefonódnak...
Még álmodik a dunai nyár
csónakban ring egy hullám hátán
hűs habok felett fecskerajok
gyere gyere mást nem akarok
Olyan nincs, hogy hibátlanság.
A szél hűse is néha cúg,
összevissza fúj, és mégis
eltévedésben ott az út.
Lépek lépegetek
hol van a végtelen
nem várnak tengerek
itt vagyok szüntelen