Pesterzsebet kedvenc versei
Szókratész emlékére
Sokan hiszik nagyon,
boldoggá tesz vagyon,
fontosabb az enyém,
s nem boldog, ki szegény.
Becsüld meg a javad,
kincsed legyél magad!
Figyelőm adtam félezer
ember számára,
félezer költőtársam
álmára.
Nyárutó
Már torz tükör a kövér hold,
feje búbján csepp őszes folt,
hajnal oson, a pirkadat,
szép emlék lesz a pillanat
Nap süti száz palotádat,
Körös vize hűti lázad,
utcáidon jövő vágtat;
büszkén állsz Te, Boldog Várad.
Elszáradt virágcsokrok szerény vázában,
magára hagyott ágy egy meghitt szobában.
Itt maradt emlékek, sok kicsi apróság,
nem tudom elhinni, hogy nincsen tovább.
Összetartozás
Összefonódás,
Szeretetbe mártózás,
Oszd önzetlenül.
Oh, Istenem, engedd, hogy magamtól leálljak!
Belátom, elfelejtettem örülni apró csodáknak.
Helóta népek s ifjak sokasága
Tengődik ősi átok súly alatt.
Égi Anyánk szentelt bizománya
Martalóc kezekben száz felé szakadt.
Tönkretettük rég a rendet,
amelyet Isten teremtett,
elherdáltuk a világot,
amelyet Isten megáldott.
Iszom a kék ózon szennyízű levét,
miközben térdem veri a rothadó szemét.
Bolyongva kúsznak csókmázas angyalok...
Hideg idő ül a tájra,
Tündöklőn kel fel a napnak sugára.
Könnyekkel áztatott föld az örökségem,
Nyomorúsággal, szegénységgel telik el az öregségem.
Hazudnék, ha azt mondanám,
nem foglalkoztat a halál,
jobb, ha nem ér váratlanul,
mert az ember bajból tanul.
Lankás dombok zöldellő ölén,
házfalak ormán játszik a fény.
Harang kondul, ébred a csend,
kis falum most újból üzent.
Covid -19
Úgy féltem, de annyira,
remegő térdekkel értem oda,
mehettem is rögtön
a doktor bácsi elé,
pár kérdés, pár kedves szó,
majd indulás tovább
a folyosó végére, hol
nővérkék vártak a pikkre...
Száz- vagy ezeréves is van talán
egy ódon épület a fák között,
homok-kőfalán ücsörgő magány
titokzatos köddé sűrűsödött.