Pesterzsebet kedvenc versei
Értelmet nyerhet a létezés,
ha a lélek nem búsan borong,
a szeretet nem lesz tévedés,
s szépen búg a doromb
Az utca túl van a nappal zaján,
lehunyt pillaként zörög a redőny.
Felhőfátylat von a hold, a vén kaján,
s az est eldől a páradús tetőn.
lapis lazuli
Őszinteség, szerencse és szerelem,
ég kékjéből tört apró varázsvirág,
a Nap piritjével átszőtt ereken
boldogságot komponálhat a világ.
Titkok
Vágyódás
Sz`asz, Kedves...!
Mókás a kérdés...
A felhők felett, a csillagok között
Mókusugrásnyira van a végtelen.
A szemed sugarában a szerelem
A végtelen ég kékjével ötvözött.
Uborkáim, drága növények,
kis paradicsomszár és a
zöldbab, itt vagyok!
Dérlepte hó szívem tavaszt nem vár,
Méteres fagy takarja, nem éri napsugár.
Virultak a rózsák, elmúlt a nyár,
Nem sétál többé egy szerelmespár.
Ó, te ember,
minden korok főemlőse,
légy egy modern mese hőse,
legyél az:
ki erős, bátor,
szépen beszél a hazáról,
tudja azt, hogy hol, mi illik,
jókedvű és józan mindig...
Szólt a csend, már ölelne magához.
"Gyere és szeress, mi közöd a világhoz.
Itt van minden, mit valaha akartál,
ne állj meg csupán egyetlen csóknál.
A víz alatt rozsdás múlt, iszap-csend.
Felszín lassan tanulja, mi a rend.
Tükrében mosdanak, mint sirályok,
az idővel eltűnő hiányok.
Sötét fodorba burkolózott már az este
A Nap a fényét már régen elvesztette
A lét és nemlét most annyira ingatag
Aludni készül mindkettő a csillagok alatt
Mint
az ég
színe, oly
kék, búza közt
nő - búzavirág.
Ó, te, kinek zászlajára Krisztus van hímezve.
S az asztalához járulsz kezed kulcsolva, imát rebegve.
Mit tanulsz te tőle? Jézus mit tanít neked?
Nem tudod értelmezni? Vagy csak süket rá füled?