Raszputyin kedvenc versei
Időtlen idők
Megpihen a vágy a végtelenségben,
Repül a szív a tűzzománc reményen.
Adtál neki életet,
de nem adtál utat és szárnyat.
Ám ő mégis csak felnőtt,
de érte annyi bú és bánat.
Édesanyám házához nincsen kedvem menni,
beköltözött a bánat, nem vár már ott senki.
Elmúlt a szent ünnep, és el a szilveszter,
Elhangzott jó szívvel sok "boldog új évet!"
Vízkereszt napjától ideje farsangnak,
Maskarás báloknak, evésnek, ivásnak.
Erdély
Hunyadi Jánost mindenki ismerheti,
ki a történelmünk kicsit is szereti!
Mátyás királyunkat neki köszönhetjük,
törökverőként a hírét tisztelhetjük.
Klassz ez a farsangi zene, szinte szétbomlasztó!
A sok-sok szép maskara biz` nevetést fakasztó.
A résztvevők szépséges ruhákban vannak, tetszetősök az álarcok,
Nassolásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk!
egy hitetlen senki imája
Istenem,
én ismerem
tüzed, vized, a földed,
és elhiszem,
lélegzetem
hitedben egyre könnyebb,
de messze vagy,
hát merre vagy?
Visszatekintek a múltba,
Látom az arcukat,
Ahogy megsimogatom
Apró kezeimmel, könnyeim hullanak.
Az alig létezésen túl konkrét
döntéskényszer a tarthatatlan lét.
Gerinchajlító derékszögleten
"csak tervezem, csak épphogy fölvetem
Platin-bíbor szenvedésemen
Szeretetsugár árad.
Egyedül vagyok mégis
E széles nagyvilágban.
Don-kanyarban... még élő poéta vagyok
Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését...
A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak... remélem, még bírok...
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már sírni sem bírok!
Töltött káposztától
nem lett hasam kockás,
sem mákos kalácstól,
egy segít csak, mozgás.
Nézd, itt egy pohár pezsgő,
zizegő.
Megszületett az új év,
tipegő.
Szállj velem!
Érezd újra az erős szelet,
Fogadd be a természetet,
Fentről nézd a völgyeket!
Régi udvar, régi ház,
Édesanyám mindig várt.
Jó, hogy volt hova menni,
otthon gyereknek lenni.