Rozella

A föld szívszigetnyi csöndje
tőled indul, hozzám elér,
csak dobbanásnyi zöld mesél,
menedéke a szerelemnek
az ég tengerkékje, lélektől lélekig ér.

/A.R. 2017 március/

bármennyi öröm csak van a világon
mind abból fakad
hogy másoknak boldogságot okozol
és bármennyi szenvedés van a világon
mind abból fakad
hogy magadat boldognak akarod látni

/Sántidéva/

Ha mindennel és mindenkivel a világon kölcsönös függőségben vagyunk, akkor még a legkisebb, legjelentéktelenebb gondolatunknak, szavunknak, cselekedetünknek is az egész világot érintő valós következményei vannak. Dobj egy kavicsot a tóba, hullámzást indít el a víz felszínén, a hullámok egymásba olvadnak, és újakat hoznak létre, minden szétszakíthatatlanul egymástól függ. Értsük meg, hogy felelősek vagyunk mindenért, amit teszünk, mondunk vagy gondolunk, felelősek vagyunk magunkért, mindenkiért, minden másért, az egész világért.
/Szögyal Rinpocse/

fénytelen

fénytelen vagyok s néma
csak te világítasz bennem
üresség ma
nélküled minden
téged hallgat a csendem
vár türelemmel
míg fénysebességgel
elérsz engem
pedig fénytelen vagyok
csak benned világítok
mint fényes égbolton
sötétlő csillagok

/A. R.- 2015/