SAROLTA55 kedvenc versei
Tegnap az erdőt
hó borította,
mint csodabalzsam,
ráül a fákra.
Elfogy alattam az élet,
Hívő vagyok, mégis félek,
Családomnak hogy segítek,
Amikor már én nem élek?
Böszörményi termál szálló
szobájában este,
belopódzott ágyamba egy
szép, barna menyecske.
"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik",
úgy nyugtatom lelkem karjaidban,
szívem egyre hevesebben dobban,
s kezem arcodon simogatón játszik.
Itt a farsang, vidám a nap,
A gyerekek álarcba bújnak!
Sok ember ilyenkor fánkot kap,
Jaj, az a sok kaja a hasunkban!
Japán tálból nem jó inni,
elfolyik a hűs nedű!
Versek közt a rövid a jó,
fölösleges sok betű.
Parányi tér pár fa között.
Ide is a tél költözött.
Ösvény menti korhadt padra
Leülök pár pillanatra.
Felfalnak a kétség percei:
Semmibe futnak az évek...
Tehetetlen már az erős is!
Nem járt-e még le időm?
Legyetek jók, amíg tudtok,
Legyen béke a lelketekben!
Jó, ha szívetekben nem hazudtok,
Hisz rossz, ha becsület nincsen!
Mindig van remény, csak ne add fel, kérlek,
mindig van remény, tartogat az élet.
Ha felhő is takarja - nézz az Égre,
higgy abban is, hogy kiderülhet végre.
Álmaimat eltemette a múlt,
tervem volt sok, millió álomvár,
idővel legtöbb a semmibe hullt,
és szerelmem hangját sem hallom már.
"A világ ránk tekintve arra számít,
hogy vállalunk gondjából egy hazányit"
Baranyi Ferenc
Settenkedő idő meglapul a létünk színpadán,
néha észrevétlen halad, máskor viszont kiabál.
A múlt momentuma mostanra csupán csak emlékkép,
felidézi a boldog percek fényének szépségét.
Adjon az Isten
minden jót,
kamrákba ételt,
finom bort,
árváknak otthont,
meleget,
szívekben éljen
szeretet...
E pár sorban van hiúságom
És minden vágyam eltemetve.
Többé semmi sincs már kezembe`.
Egyetlen hang sem maradt számon.