STEADYmad kedvenc versei

Rimanóczy Ildikó

Tűzmadár

Ma égbe száll a tűzmadár,
az éj sötét, de védtelen,
s ha sziklafalra nő az árny,
mögötte hív a végtelen.

Tovább...

Mukli Ágnes

Pásztorélet

Magányába zárta börtön,
hosszú árnyak ágyat vetnek,
pihenője istállója,
ösztönei farkast vernek.

Tovább...

6261

Lény Ede

Bármi

AKÁRMI bajom van,
te fogsz hazavárni,
üzenem a sorsnak,
nem tud hazavágni,
erős az akarat,
hiába madárnyi,
kolibritudatom
nem hagyom blamálni...

Tovább...

Czirják Béla

Érezd Érted van

Mikor már minden hétköznap nehéz
Mikor fáradt a szem lecsüng a kéz
Akarom hogy érezd Érted van
Minden hullám minden csobbanás
Minden kis szikra és lobbanás

Tovább...

Czirják Béla

Latinovits Zoltánhoz

Zuhanni lábujjhegyre
Akár a tűlevelek
Zuhanni mindegyhogyhova
A Herceg elindul
S eltéved a lova

Tovább...

Drozdik Álmos

A fák és én

Mint kő a hegy, az ősz figyel,
s lapul beéri ennyivel,
kifent élén a fergeteg
hattyút dalol és elreped,
a csend suttog, s a félelem
avarba gyűjtve ég velem,
a szél fokán, a szál kékjén
gomolygunk mi, a fák és én.

Tovább...

Kacsó András

Farkas Árpád halálára

A fehér ing s a lájbi,
lelkének békekútja,
tudom, hogy elkísérik
az alkonyati útra.

Tovább...

Bernhardt Veronika

Lét(ez)és

Kegyetlen ismeret saját halálunk,
hisz tudjuk, olvadó hópehely a lét.
Csobogó igazság s szűkös a marék,
mellyel az idő mér, nincsen haladék,
bár küzdünk, mégis legyőzve csatázunk.
Vesztes, hiába mondod a magadét.

Tovább...

6278

Horváth Piroska

Tündérfolt

Cérnaszálnak végét sodorta tétován,
mikor sóhaj landolt a varrótű fokán...
Átfűzte a cérnát, rám pillantott - némán,
mint egy apró tündér, ült a kanapéján

Tovább...

Egy Szilágysági Fiú

Csend erdejében

Kiáltásom nem hallja senki,
Néma halott a csend erdejében,
Haldokló fa búsan zengi:
"Életem az emberek kezében..."

Tovább...

Pocsai Piroska

Démontangó

Szeme fényén átsüt a szégyen,
ha démonja túljut a fényen.
Megkérdi magától: mért teszed?
Szeretteidet így elveszted.

Tovább...

Csík Ferenc

A senki fiai

Jéggé fagyott a lelkünk tánca,
Mert nem tellett tűzifára.
Rőzsét szedek, jaj, de félek!
Érnek érte majd ütések.

Tovább...

10890

Vecsey Kiss Mária

Nekem a költészet

Még akkor sem, ihletem, ha van,
én nem hiszem nagy költőnek magam,
de néha olyan jó odaát,
hát fölveszem a poétaruhát,
s tollal bélelt, finom, puha fészek...

Tovább...

Vecsey Kiss Mária

Te meg én

Úgy néztél Te rám mindig,
ahogy mások istennőre néznek,
s az éhezők örülnek
az aranylóan csurgó méznek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom