Sade kedvenc versei

Szombati Tibor

Mindenható a költészet

Mikor írok, égig érek.
Megérint az örök élet.

Tovább...

Tömör Gábor

Kisfiam

Drága kisfiam, csodálattal
nézem rólad e fényképet,
oly égszínszép szemeiddel
az élet jelenét fürkészed.

Tovább...

Kulcsár József

Őszi melódia

Halad az idő, s elköszönt a nyár,
lopakodó ősz felfedte magát.
Feladata sok, rögvest nekilát,
perzselő napot eltünteti már.

Tovább...

Csík Ferenc

Keserű nyár

A Tarna-parton sétálok egymagamban,
Szívemben tombol, zúg a hóvihar!
Sóhajom száll fel a magas égre,
könnyezik szívem, s velem sír a táj.
Mert ez a cudar élet kemény, levadássza népem!
Ajándékcsókjában keserű a nyár.

Tovább...

Csík Ferenc

Őskortól a napjainkig

Tudósaink gyöngyei,
Világnak fényei

Tovább...

Molnár Annamária

Életviharom

Villámok sokasága cikázik lelkemben,
Szélviharként tombolnak a gondolatok fejemben.

Tovább...

Büte Alexandra

Ma ne

Hagyd, hogy haragudjak.
Ma ne igazítsd meg alattam az összegyűrt lepedőt,
Ne simogasd meg gerincem homorú vonalát,
Ne játssz kócos hajam hullámos fürtjeivel,
Ne zárd be törékeny testem vaskarjaid közé,
Ne szoríts, ne üvölts, ne szeress.

Tovább...

Szombati Tibor

Közeli távolság

Mindjárt itt Bálint nap.
Növekszik hiányod.

Tovább...

Szombati Tibor

Utolsó szó jogán

Kikelet az első

Fehér álompárlat
tölti be a tájat.
Olyan ez, amitől
szemem könnybe lábad.

Tovább...

Pavelkó Orsi

Ezer arcom van...

Ezer arcom van, de egy sem a valódi,
Elveszett kislány, harcos... leszek akárki.

Tovább...

Szilágyi Rita

Félek

Félek, mert általad megláttam valamit.
Félek a vágytól, mit szívem alakít.

Tovább...

Szombati Tibor

Kötve - Hiszem

Kezem, fejem lóg a mindenség semmi alapjába.
Beletörődöm a teremtés ős-robbant magjába.
Miközben Isten a szeretet ars poeticája,
Már csak kendőbe kötött szemmel néz le a világra.

Tovább...

120126

Pavelkó Orsi

Hol vagy már?

Zord, téli éjszakán, vaksötét van,
Várnak rám.
Bennem van.
Elveszett szavak, törött ajtók,
Elveszett vagyok, elveszett korcs.

Tovább...

Pavelkó Orsi

Színes foltok

Mert a színes foltok is halványak lesznek,
Kifakulnak, majd elmerengnek
A múlton, hogy milyen volt színesen élni,
Csak fekszenek, s halkan azt kérdik:
Színes sugárecseted merre van?!
Ó, kedvesem, merre vagy?!
Kérlek, fesd újra lelkemet, mert nélküled elvesztem színezett testem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom