Sanyipapa kedvenc versei
Pamutbojt kék egen,
azúrkék tengeren.
Tűzvörös alkonyok...
feledni kellene néha
csak holdat csodálni este
hinni hogy érték vagy
s okkal lettél születve
bár homályt szaggat most
tudást szomjazó elme
észrevétlen lassan merül
önmaga gyorsuló végzetébe...
Adjon az Isten
szerelmet,
meddő családnak
gyermeket,
tudatlanoknak
értelmet,
kórházi ágyon
védelmet...
Valamikor, réges-régen
az élet szikrája kipattant.
Olyan tiszta volt, mint a hó,
az élet ajándékba kapta.
Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.
Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak,
"elbujdokolt, mielőtt felismerték..."
Zokogó zsebekben görcsbe tévedt ujjak várnak.
kétezer húszban bevágott a bomba,
a koronavírus dönt mindent most romba,
lassan letérdepel a globális világ,
rémület, könyörgés, égbe szálló imák.
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Nem így képzeltem én e jeles napot,
azt hittem, majd a Nap is másként ragyog.
Tortámon a sok gyertya fényben úszik,
elég lesz rajta a lángot elfújni!
Koronavírus jegyében
...drága, jó anyám
mindig mondta.
"otthonodban legyen
cukor, liszt só, gyufa,
krumpli, hagyma...
Covid-19
Jöttél, mint sosem várt vihar,
mikor az ég haragsötétre vált,
s menekül boldog s boldogtalan
a felbolydult, riadt világon át.
Vagyok kis földemen, amúgy gyalog,
velem ballag az idő, hű kutyám,
s talán valahol fenn az angyalok.
Egyszer átjutok lelkem tűfokán,
ahol felhők mennek, az ég marad.
A remény privát. A csend még szabad.
Még 49 vagyok... sok évem elszelelt,
verselő énem mostanában tetszeleg,
testvérem gyásza, mint be nem forrt heg,
tettre késztet, agyam gondolatait
rímképekben írom ki valamire.
Búcsú SMS-t kaptam
egy ismeretlen számról,
elköszönt tőlem egy lány,
azt írta, szép volt, de vége már.
Szeretetből kötöttem bokrétát,
lélek-mezőn bújtak ők elő.
Fogadd tőlem szívemnek szándékát,
boldogságból mosolyt érlelőt!
Igaz történet
Így
Történt:
Elküldtek
Csontsűrűség-
Kivizsgálásra.