Sanyipapa kedvenc versei
A Szellem szárnyán
Nem traktállak ős gondolattal
Vagy régi és új zenével.
Én nem veszlek meg fondorlattal,
Sok hamis felhő egével.
Évszakok kalandja
Ez meg Az, love story, szelíd a haraggal...
...hold-ezüst csipkeruhával,
megremeg, szender a láng is
pillanat-árny lebegésben.
Szundít sok halk-szemű mécses,
fényes-út védi, homályt hagy.
A szeretet feltétel nélküli,
a szeretet hűséges,
a szeretet mindent elfedez,
a szeretet melengető.
...harcoltam a sors ellen... küzdöttem,
nem voltam könnyen leigázható,
szenvedtem, könyörögtem, dühöngtem,
hinni akartam, hogy az ember jó.
A nevelés egy szép, nemes,
de nagyon nehéz feladat.
A jóra akarsz nevelni,
a probléma viszont az,
hogy néha még te magad is
- mi a jó vagy épp mi a rossz? -
talán bizonytalan vagy.
Őszi kérdés 2.
Miért oly fájó minden ősz, és
miért gyönyörködünk a szép tájban,
s ha látjuk, hogy hull a sok levél,
miért gondoljuk azt, hogy ott a halál van?
most csend van, hideg, téli csend
a lelkem fagyott jégvirág
nagyon szerettem, de elment
hívta őt az árnyékvilág...
Hópihe száll fenn, a magasban,
holdanyó nézi mosolygós arccal,
fehér takaró fedi a tájat,
hópelyhek között angyalok szállnak.
Egykori bálványok, kik a múltban hevertek,
S kik máig minket büszkén a jóra neveltek...
Ha már futottál tűz elől,
mi körbe-körben égett,
akkor tudod, hogy túlfelől
most is figyelnek téged,
a vak szerencse nem hagy el,
immár az égig érsz majd,
a homlokodon ott a jel,
megnyersz te minden párbajt.
Az ima
Légy irgalmas örökkön,
Könyörgöm, adj kegyelmet.
Tiszta utat a rögökön,
Szívedhez hű szerelmet.
Széllel táncol könnyed szíve,
nem is sejti, hogy veszíthet.
Hagyja, hogy a lég repítse,
majd egy másik megfeszítse.
Családlátogatás...
legkeserűbb emlék...
hiába törölném,
a felejtés nem véd.
Nemcsak egy régi lódenkabát fakul ki kiégett fű-színre,
Az élet is, mire elvégesül, hasonlón... semmi színre...