Schmidt_Aladar kedvenc versei
a sínek között tilos az átjárás,
körül kerítés, fönt magasfeszültség.
a vonatablak lehelettől párás,
mozdony dohog, még hidegek a fülkék.
Felhőt rajzolt egy lapra Gréti
Felhőt rajzolt egy lapra Gréti,
én kérdeztem: hát hol a Nap?
S mutatta, mert ő tényleg érti,
hogy ott vannak a sugarak.
Reményeket vesztve csapodár ifjúságom
kamaszos bókja gyűrt levélként sárba hullt,
hol félve rebbenő pilláid szégyenlősen
az örök magányt szegődtették társamul.
Jéghideg kövön vacogva álmodik,
hajdanán hozzá is járt télapó.
Oly szép, oly kedves nekem
minden, mi rád emlékeztet:
szőke hajad, bájos szemed,
hangod is még fülemben cseng,
mégis, miért kell elfelednem?
Születtem anno e földre - vajh’ mi végre?
Akarni a jobbat és tenni is érte,
hogy legyen hite még jövő nemzedéknek,
mielőtt - mint füstkarikák játszi szélben -
szétfoszlana emlékem a messzeségben...
Jajongó, tar ágak között
kerengőzik a szél vadul,
s holt levelek ősz-pirosa
örvény-táncban rőtté fakul
Férjvadász
Hazánkba jött orosz lány
lakhelye lett Oroszlány,
törte csak a nyelvet,
kutyának se kellett,
így hát visszaporoszkált.
Lassanként elfogynak a vágyott holnapok,
múlt ködébe tűnő lélek-dallamok,
s az emlék adta hit - bár csak matt kép marad,
örökkön él benned, mint kollázs-pillanat.
Megtörten bámulom a csendet magam előtt.
A napfelkelte sugarai vágják át az égen a felhőt.
Narancsos színei szemem íriszén táncolnak,
És lelkem pillangói szabadon szálldogálnak.
Hajad bársonyos puhasága:
éj-fuvalom lágy susogása,
mosolyod csábító varázsa:
balzsamos rétek halk zsongása...
Ha a pának rossz a tegnap,
ha a pának baja holnap,
ha a pának fája-mája
sámít, ásít mára szája
smár a mese sema régi,
irtó-birkózást ígéri -
de inkább aztán alszik mégis,
szomorkodom aztán én is...
Zsong a fejem: spondeus vagy daktilus,
s nem is felező nyolcas, vigye ördög!
Bazsalyog, ki a soraim közt dörmög:
hexametert próbált - ez frenetikus!
erre-arra pozicionálva
háborúk keresztfolyosóiba
gondolatok villámfényébe
álomhullámverésbe
pillanatokra felugró
horizontig