Seeman kedvenc versei
Szeretem a búvó könyvtárakat,
hol polcok őrzik a puha csendet,
ócska borító poros illatát,
mi évszázados tudást melenget.
Másképp jár a hit, a tett
kifordultan megfelelt
nekem, neked, bárki másnak,
akárkinek, jó kabátnak
Csupa csillagtünemény az éjszaka,
s miként őzsuta hajtja fejét hajnali
percnek, úgy emel fel emléked fényszava,
Anyám... mint kis páraneszt, úgy hallani
hangod tiszta szelídségű dallamát,
amíg a felhőszirtek csipkéin túl
Isten közénk küldi mindenszentek havát.
...anyjának a blúzát kezecske kaparja
nyöszörög sírdogál és halkan könyörög
később már hangosan ordítva dübörög
kamasz vitatkozik kritizál hőbörög
76 éve
mínusz negyven fok
és százezer halott
Don-kanyar emléke...
Ott álltam egyedül démonaimmal szembe`,
s azt láttam, ki a biztonsági kamerát karbantartotta.
te butácska picinyke ember
ne azzal törődj mi lesz velem
bárhogy végződik kettőnk harca
én azt biztosan kiheverem...
Temetőcsend ölel körbe,
könnyeket hullajt ez a nap,
a múlt él, csírája összetörte
szívem - időnként kifakad.
keresem a szavak helyét
megmondanám hova tegyék
elrendezném szépen sorban
még a szél se tudná jobban
fújná erre fújná arra
lecibálná betakarna...
Nagyon rég történt ilyen utoljára
Velem. Hidd el, nem akartam azt, hogy így
Legyen. Mégis féltékeny vagyok, s irigy
Arra, kiben ver szívednek szívpárja.
Talán valaki lelőtte a Napot.
Szíve és lelke kemény kővé fagyott.
Nem érzett még soha igaz szerelmet,
Ilyen huncutságra neki nem tellett.
Nos, lehet, túl rég írtam utoljára,
Az élet nem áll, elrohan mellettem.
Szabadon zuhanok. Szárnyam fejletlen...
Orromban érzek egy édes illatot,
Melyre bús szívem oly vadul kalapál...
Elindulok egyszer, mindent itt hagyok.
A vágy vezérel, remélem, rád talál.
Tudod, megesik, hogy csalnak az álmok,
Hogy semmi nincs úgy, ahogy lenni kéne.
Ha megálmodtad, most tegyél is érte!
Holnapodat a Sorsra bízni átok.