Shipak kedvenc versei
Néha azt hiszem, belehalok,
Néha pedig érzem, hogy
Újra boldog vagyok...
Csak a csendnek kellett volna
jönnie, és semmi másnak,
felhőn kellett volna lépni,
lépnie az elmúlásnak.
Gondoladuó,
hajótlan vizek sóhaján
siklik a szó,
mint jégkorcsolyán...
Futunk előre, széllel kergetőzve,
fittyet hányunk a mulandó időre.
Homokból várat építünk, jó nagyot,
nem baj, ha nem éri meg a holnapot,
céltalanul játszunk, szabadon.
Neked... Csak a csend tud úgy...
Csak a csend tud
úgy hozzám érni,
mint Te,
tisztán, szégyentelenül,
pőrén, önzetlen érzéssel,
szinte rezzenéstelenül,
és betakarni
kitakaratlan lelkem...
Morzsolok.
Ajkam híven formál létet,
s míg vágyam érthetetlenségén dohogok,
önkéntelenül dobogok.
Suhanó a toll
az elme nem helyben jár
hosszútávfutó.
hová a lelkek vissza-visszatérnek
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát
honnan gondolatban hosszú útra kélsz
s enyhet sebeidre Istentől remélsz
hol titkodat megőrzi a kies táj
s nem tudod elengedni mert nagyon fáj...
Hidd el kérlek Kedves...
Nincs senki, aki rajtad kívül
szívemhez érhetne.
Facéron állt
és csupaszon,
törzsén táncot járt
a hajnali fény,
levelén gyöngyöző
harmat csillogott,
játszott vele a szél
míg a Nap kélt...
dal
Hogyha szomorú vagy
gyere a kertembe
ássad fel a földem
s búdat temesd bele
ültess nefelejcset
rózsákat helyette,
mert akkor a bánat
nem terem meg benne.
Ne sírjatok, hogyha
végsőt üt az óra
ha láttok feküdni
fehér koporsóba
búcsúzzatok inkább
hegedű szavával
hegedű szavával
lelkem harangjával.
Mindenki alszik
csendben pihen
semmi sem hallatszik
csak az én szívem
ahogy beledobban...