SirGarhem

Amit eddig írtam, megírtam, de már más vagyok...

Kellett egy kis idő, amíg megtalálom magamat, de úgy érzem, sikerült. Ha be-betévedsz hozzám, remélem, egyre szebb alkotásokkal ajándékozhatlak meg, melyeket lelkemből szívesen adok.

A legnagyobb hatással rám John Keats, a szépség költője és Petrarca volt. Mondanom se kell, hogy kedvenceim a szonettek, és hogy nálam sok ilyet találsz. Álljon itt ízelítőül tőlem egy:

Várt|alak

Szemérmes köd lepte el a szobát.
Nem akarta, hogy ruhája mögé
belásson fürge szempár. Akkortájt
már az éj is elszunnyadt, s nem pödré

bölcs bajuszát. A tűz is fázni kezdett,
szűkös kandallóból kilépve hozzám
bújt. Kinek testében tűz és hideg lelt
egyre - lidércdallam, mit zenge csorbán

nyíló ajtó, ki hangszernek tanult -,
bőszen pengették éltem fonalát.
Enyhem eljött végre, nem volt tanu,
tán csak egy tűzbe fúló gyertyaláng.

Homlokomra hideg kezed talált,
már vártalak, s végre itt vagy, halál!