SirGarhem kedvenc versei
Sonkadal
Spájzban és a padláson,
ott lógtok ti egymáson.
Megkívántam, felmászom!
- na, de tiltja vallásom.
Kiskarácsony, nagy a bánat, nem találjuk nagyapánkat
Télen szépen ég az ég,
Fehér lángok, feketék
A fák.
Ködös hajnalra aranyat szór a Nap
deret sóhajtó erdőszéli pusztán,
s ha zúzmara hull fagyott fák alatt,
rám villantja selymét egy emlékfoszlány.
...szégyenlem, ki vagyok, és aki nem,
szégyenlem a vágyam s mire nem vágyom,
amiben hiszek, s mihez nincs hitem.
Önmaga csillagára lelt
zarándok öröm a Remény.
Bordák jászolához térdelt
erek melege az erény.
S hogy mellkasára vette köntösét,
a nyírfa mély aranyba öltözött,
juhar fonákján gyúlt a tönk-sötét
a bükk-sudár s a szőke szil között
Fantáziadarabok Shakespeare s egy lázadó modorában
Szonettkoszorú
Reménylett kedvesemnek,
múzsámnak, ihletőmnek,
Petrarcának és Keatsnek,
kik mindig segítettek.
Mégha a halál völgyét is járom,
Neved imával imádva áldom,
Jöjjön az új Tízcsapás vagy bármi,
Büszkén, emelt fővel fogom várni...
a lélek evolúciója
Azt hiszed, a szikla halott,
mert nem kószál a réteken,
pedig fontos munkát kapott
- első láncszem az életen -
Zuhanni lábujjhegyre
Akár a tűlevelek
Zuhanni mindegyhogyhova
A Herceg elindul
S eltéved a lova
Hull a hó, hallom a dalt,
elszenderít, be is takar.
Megfakult szerelemgyertyámon
Csonkig leégett a bizalomkanóc,
Vi(g)aszkönnyem ma még forró:
Izzik lelkemben a reményzsinór.
Köszönöm, hogy megmutattad, mi a szerelem,
Annyiszor ölellek, ahányszor csak tehetem.
Végre tudom, te leszel életem párja,
Mert te vagy, aki szeret, és lelkemet kitárja.
A csúf, a szép,
az árny a fény,
a fent, a lent,
a kint a bent,
a ború, a derű,
az édes, a keserű,
a sírás a nevetés,
a remény...
A lélek biztosíték bennünk
Örök halhatatlanságra.
A test csak porhüvely, ahogyan
Magasra törő sas kalitkája.