Sun68 kedvenc versei
Láttalak öregen, fiatalon.
A metróban te jöttél nekem.
Bent ragadtunk két megálló közt,
És fennakadtunk ócska tényeken.
Az ég ősrégi, szürke sziklatömb,
agyonnyom minden élőt s holtakat,
háztetőkre, a kopár fákra döng,
s vak víz fölött a hídra rászakad.
Hópaplan alatt menekül a tél,
jeges karja torkot fojtogat,
kandikáló hóvirág kelyhe acél,
szél tépi a sziromcsontokat.
jövőt aratva
Sarokban hever az összeaszott vasárnap.
Koravén tetemére méltatlan ül a por....
Három óra ötven, ötvenegy, ötvenkettő.
Csomót bont az éjen a hajnal,
Az ágyon már csak egy összegyűrt lepedő
Jelzi, hogy egyszer valaha, a "minket" nemcsak én akartam.
Látod, a múlás ajtónkat zörgeti,
gyávaságunkért vajon ki fizet meg?
Arcod puha kendő, arcomat fedi,
borzongató rémülettel visellek.
Még érzem orromban,
Amint pőre körte haját pirítja a nap,
S én biciklimen ülve...
Megszentelt kosarát hozta,
biciklivázán Nap csücsült,
ismertem, és mennyi a kora,
arcán az idő több ráncot szült,
kendőzte fején ősz haját,
játékos pár tincs kiszaladt,
tán érezni jobban a tavasz szagát.
Bal lábbal szörnyű a napkelte
- előttem falig tart a láthatár -
úgy érzem, hosszú volt az este,
kezemben remeg a fogmosó pohár.
Magamra húztam
maradék időmet.
Együtt indulunk
tovább némán
elhallgatástól
egy újabb
elhallgatásig.
Az ezerkettedik éjszaka...
Ezeregy éjszaka alatt sok szép meséd
hozott reményt, elűzte magányom,
utaztam varázsszőnyegen és Szindbádként
hét tengeren át egy vitorláson,
eltelt ezeregy éj, de még nem ébrednék,
utoljára még álmodni vágyom,
ez az ezerkettedik éj, ma ne mesélj,
csak táncolj, már évek óta várom...
Egy csöpp kanálnyi fűszer, porcukor,
bőséges tejszín és csurgatott méz,
vágytól duzzadt IQ-háton szőtt humor
szembogarat lőve, tüzelve néz.
Biztonságban függ a lelkünk
láthatatlan kötélen;
Aminek a másik végét
Isten tartja kezében.
Lassan
fakulnak bennem is a fények,
levelekkel sárguló emlékekben élek,
s karjaimban hiába vágyaim szárnya,
ha nincsen kívánság, miért még szállna,
csak könnyeim áztatják a nagy szürkeséget...
élet VS sors
Voltam én a gyermek,
Voltan én az álom,
Naiv fejjel nevettem
Életen, halálon.