Sun68 kedvenc versei
Talán szívesen gondolsz arra a percre,
mikor először nézett a szemedbe,
és azt gondoltad, örökké megtartanád,
ritkán bíztad magad a véletlenre,
de mellette nem hallgattál az eszedre,
szíved szíve ütemére kalapált.
Örökségem, avagy a vén cukortartó
Örökségem a vén cukortartó,
kopott oldalán lila ibolyák,
puhán meglebben a fűszeres illat,
s feltárul belőle ódon, múlt világ.
Avagy Pali és az egyszeri asszony esete a kifogyhatatlan tepsijével
Kolléganőm szülinapján
Történt meg ez az eset,
Eszembe jutott e szép dal,
De - idézőjelesen...
Előbb felhívtál, s engem megcsípett az alkony.
Egész éjjel vakarni fogom a lábam,
és olyan jó, hogy valami vörös lesz
ebben a kétszínű keszekuszaságban.
denevérszárnyakon ülök
néhány madár ahol lakom
repülni hív engem is de
nincsen benne gyakorlatom...
Mi ketten se nem látunk, se nem hallunk,
mert majdnem őszintén gyónunk egymásnak.
Aranyhalak egy kristályvízű tóban
Une petite chanson (d`amour)
Már kopottra álmodott álom minden éj,
amikor a karomban aludtál el,
és minden reggel, mikor velem ébredtél,
sosem hittem volna, hogy képes leszek
valakit egyszer ennyire szeretni még...
vagyok a dallam
fülledt nyári este
néha meg a néma szavak
sikoltozó csendje
vagyok a könny
szemed mélységében
ha enyémbe feledkezve
szerelmedet élem...
A csillagvizsgálóval szemben
égre feszülő, hatalmas vászon...
Mozgó fényszegekkel rögzítetten
hologram-holdsugáron
csüng a láthatatlan ecset,
ami bármikor elővehető.
A múlt feledten szendereg,
akár az antik mesterek,
az ég ősi aranykeret,
látni a hajdanvolt teret.
Ez is csak játék! Álmaimban
várom a döntő gólt. Igen.
Egy könnyű vers, akár a labda,
megdobogtatja még szívem.
Azt hiszem, most igazán rosszkor jöttél haza.
A padlón még ott hever az a rengeteg harag,
ágyunkra halmozva gyűrődik a bánat,
konyhánkban rohadnak tornyosuló vádak.
A ház alatt sok csonkig égett lámpa,
minden sarokban lomha félhomály.
Elvész a fény a megcsorbult pohárba`.
Szavakra dől az ócska muskotály.
tőlem szeplőt örökölne,
másoktól mindent, mi göndör.