SzahihKenta kedvenc versei
48 éve együtt
Egykori kezdeti távolság, majd
kéz-kézben andalgó, nagy séták,
követte felizzó lángolás...
s amit ma érzünk, már oly más.
Kereslek minden világban,
a szálló felhőkben az éj fekete egén,
kereslek a Hold sugarában,
éjjelente, mikor nem alszom én,
kereslek az álmok között,
a szívverések lágy dallamában, kereslek a múltban, a jövőben, a mában...
Csillag leszek, ha leszel az ég,
lebbenő selyem, ha te vagy a szél,
virágpor bibén, csak legyél a méh,
ha fa vagy, szirom ágad hegyén.
Platánok nyári lombjai alatt
Csillagsugárban fürdött az este.
Sétáltunk, s kezem kezed kereste;
Csendes örömben örök pillanat.
Gyenge cigány nap melegével,
Ócska fateknőben ringatott anyám.
Barna arcára a nap játszi könnyedséggel
Adta rá a fényét a korai nyári napsugár.
Elmondanám tán, ha lennének szavak:
Nap tüzeként szívemben égő lángot,
Lelkemben őrzött, áldott imádságot,
És hogy istennőként bálványoztalak.
Éltében halott már sok mai ember,
Obulus sincs pedig a nyelvük alatt.
Zombiként csörtetve magára maradt,
Lelkének kútja csontszárazra apadt...
Vesd le megfáradt lélekruhád,
akaszd a fogasra csendesen,
hallgasd, hogyan lassul a szív,
míg valahol fönn egy fellegen
az Isten hív.
Kíntól gyötört földi létbe ásott,
szamóca ízű álmot sző a nyár....
2. rész
Jön a szünet, megmentés,
nem kell most ide felelés.
Szalad az udvarra a diák,
nem érez most hiányt.
Születésemkor fanfárok zenéltek,
És díszlövések pukkantak az égen.
A katyusákkal engem ünnepeltek,
Biztosan így volt, kimondom merészen.
El sem hinnéd már, hogy te vagy,
árnyékod szánva koppan,
rád vacog elhagyott ruhád
egy magányos sarokban.
A haja aranya ezüstre váltott,
Homlokán barázdát karcoltak évek.
De szemében még lobognak a fények,
Mit két keze érint, ma is megáldott.
ébenfekete árnyakat,
fényt simogat a lélek,
majd vért izzadó vágyakat
ezer darabra tépett,
késeket a szívek mélyén
már szeretet sem tompít,
szenvedések rút fekélyén
magányos farkas ordít...
Számolatlan küzdelmes esztendőt
morzsoltunk szét ujjaink között,
még gyerekként szálltunk fel az égig,
s az ég ünneplőbe öltözött.