Szgdhnn kedvenc versei
Mit nékem gazdag, ki ha kell, kenyerét is ingyen veszi,
Mit nékem irigy, ki más ügyét, életét egyre lesi.
Mit nékem hazug, ki ha kell, ha nem másokkal álnok,
Mit nékem megdőlt mágus, ki megdőlt átkát szórja rátok.
Nem egészen 16 év,
Ártatlan lányka még.
Tudja, érzi, ez a fiú az igazi,
Csak ne lenne 24!
Mit lehet itt tenni?
Lódítani 18-at.
Az elmúlt 100 év emlékére
Virág marad-e a virág
szirmok nélkül?
Sokat nem tehet, ezt kapja
büntetésül.
Itt a toll, és itt e papír,
Írjátok le gondomat:
Lesz, ki szépet, eszméket ír?
Megkínoz a gondolat
száraz, sivár szálkahalom.
nem bántom az alkarom.
fél éj; fejem húz, de felkel,
repetitív a reggel.
Karöltve sétálok magam egyedül,
Komisz tekintetem mindenre vetül.
Valami kivehető, valami nem,
Mit látok: látható, nem fontos nekem.
Szerelmes voltam, nem tagadom;
Lányom kedvesen él, szabadon.
Ismeretségem bő, mint a Duna,
De megéleződik a hideg foga.
Figyelj, Anya, Apa!
Mondani még nem tudom:
nekem egy kész csoda
az első karácsonyom!
Képtelenség elmondani egy versben a bánatom,
azért megpróbálom nektek most leírni a lényegét,
akkor lett a társam a magány és a fájdalom,
mikor elengedni kényszerültem Édesanyám két kezét.
A szerelem az, amikor pillangók a hasadban,
És olyankor széjjel van úgy kábé minden hasadva,
A szerelem a boldogságra egyfajta képesség,
A sors által az orrunk előtt elhúzott lépes méz,
A szerelem lehet plátói, költői, legendás,
Egyes nézőpontok szerint pusztán kémia, nem más...