Szurmai92 kedvenc versei
Nem tudom, hol van a helyem e világban,
nem tudom, ki vagyok, mi végre, ki által?
De jó lenne csak úgy lenni...
Nőni, nőni, növögetni,
más bajával nem törődni,
életemmel jól kötődni,
szép illatban elaludni,
friss szénában ágyra lelni,
a kazalból leugorni,
huppanásban könnyebb lenni...
Villog, vakít és
röhög a világ.
Fényes, fehér-sárga
karikák kócosan
gabalyodnak a
göndörödő hajakba
és simán siklanak
ki belőle.
vágy
Az élet útját,
érzelmek kútját
keresem régen
földön és égen.
Eljött, repültünk, mennybe mentünk.
Láttam lelkét, gyönyörű testét.
Sóhajtva siratom szerelmem.
Itallal itatom az estét.
Szükségem van egy ölelésre,
Mely által azt érzem,
Hogy hiányzom valakinek.
Szeretném, ha tudnád,
Elvesztünk, de árván,
Apánk elhagyott?!
Éreztem haragot.
nem arról, hogy mit rajzoltam,
a csillagok alatt, mit daloltam,
nem arról, hogy mi jó neked,
mitől szebb a szépek szeme.
Éden
Álmodtam egy sokkal szebb világot,
hol éjjel is pompáznak virágok.
Hiába feledjük a múltat, ha visszatér újra,
hiába bocsátunk meg, ha a tettek elúsznak.
Szükségem van valakire,
olyanra, ki nem csal meg.
Eljön az az idő, mikor semminek nem látod értelmét,
eljön az az idő, mikor úgy érzed, minden véget ér.
Az élethez évek,
Az évekhez képek,
A képekhez fények,
Együtt, benned élnek.
Sötétség fényes nappal, mikor ágynak dönt,
merengek bódultan, miért hozzám jön,
tisztulás folyamata mélyen felkavar,
agyamból indult ki eme elmebaj.
Segítség kell.
Nem bírok már ezzel el.
Egyedül,
Tétován ül.