TURIKARI68 kedvenc versei
elengedés
Búcsúlevél ez, édes angyalom,
mit írjak, nem tudom.
Szeretnék mindent elfeledni,
emlékeinket eltemetni,
siratni bús szerelmedet
próbálkozom, de nem lehet.
A fellegek szállnak
selyem csipkeként,
szellő lebbenti
égszínkék lepelként.
Lelkemmel ölellek, szép kikelet,
végtelen pompáddal ékesítve
harmatos, derengő pitymallatkor
lelkemmel ölellek, áldott kikelet!
Ha felkelek, minden reggel
beszélgetek az Istennel,
tőle már semmit se kérek,
megköszönöm, hogy még élek.
Fájdalmas álmok, lelki megbántások...
Minden egyes nap,
Ha alszom s álmodom,
Csak a félelem és fájdalom
Járja át a lelkemet.
Ember! Legyen szívedben szeretet,
amit Isten csendes imájával éltet,
soha ne bántsál meg másokat,
könnyen elveszítheted az álmokat.
Kinyílt egy ajtó, első szobába lépek,
nem akarok része lenni balszerencsének,
csak mert januárnak hívják ezt a szobát,
vad teleknek adta e helyiség kulcsát.
Nőnek lenni fennkölt érzés,
és feltöltődni gyönyörérzés.
Az érzések tengerén
érintette a szerelem szele,
rózsaszín vágy-fellegek
siklottak felettük,
ez a bódító ölelések...
Csak a szemnek...
Sokasodnak már a kertben
apró, kis dombok, szorgoskodnak
a lapátos vakondok, csak a gazda
szitka hallik a kerítésen át...
Virágoknak ma virág nyíljon,
szívükért szív legyen jutalom...
Látod, hogyan változik az érzés,
Ha nem igazi, csak egy bóvli kacat.
Tudom, semmit nem ér most már féltés,
Gazdagabb lettem, igen, biz` általad.
Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban
álmodból átmentett reménykedés.
Hölgyeim! Bár én is
nő vagyok,
szívemből köszöntök:
Nőnapot!
Nemcsak anya, nagymama is vagyok.
A szeretet fénye bennem ragyog,
Bármi is lesz... vigaszom a remény.
Harcos vagyok - bár az élet kemény.